Igehely: Jn 2:13-21; Kulcsige: 2:14 „A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.”
Jézusnak nem önmagában az árúval és a pénzváltással volt problémája. Hanem azzal, hogy ez a szükséges, de nem központi esemény, mondhatni nem lényegi kérdés főszereplővé vált, és a számon kérhető okoknál fogva, mindenki figyelmét elterelte a lényegről. A busás haszonkulccsal árusítók és váltók a hasznukkal, az anyagilag póruljártak, becsapottak pedig a veszteségeikre figyeltek, és minden átcsúszott a Mammon világába. Mindez a pogányok udvarában, ahol a „világ” felé kellett volna jó példával elöl járni, és az anyagi külsőségről, a múlandóról, az Örökkévalóra mutatni. Feldolgozott nyersanyag és/vagy pénz nélkül ma sincs élet. Nincs imaház, istentisztelet, misszió stb. A fő kérdés, hogy a pénz körül forog minden, vagy Akörül, aki mindezt eszközzé teszi, hogy Őrá tudj figyelni. Jézus templomtisztítása után, sajnos, minden ment a régiben. A prófétai szó, nem tudott maradandó lenni. Ha Jézus ma – újra – rámutat egy rendezetlenségre, te is meg akarsz tisztulni belőle? Amit pedig a Mester megtisztított, azt hagyd is úgy, és ne a saját javadra használd a rád bízott eszközöket.
Dóczi Ákos
A megszabaduló teremtés reménysége
Igehely: Róm 8:18-25
„A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá”. Ne csodálkozzunk azon, hogy nem tudunk itt maradandót építeni. Minden magán hordozza az elavulásnak, leépülésnek, romlandóságnak, múlandóságnak lehetőségét. Ami működik, az el is tud romlani. Isten gyermekei szabadságának kibontakozása fogja magával hozni egy új világnak a rendjét, amit most reménységgel várunk. Ekkor a teremtett világ megszabadul a romlandóság szolgaságából. Amíg ez nem következik be, a világ sóvárog és várja azt, amire mindenki kimondatlanul is vágyik. Legyen értelme és célja az életnek, életüknek. Tudják meg, honnak jövünk és hova megyünk. A teremtésben élve, a teremtett világ velünk együtt sóhajtozik. Mindenki tudja, hogy nem jó ez így, ahogy van. Arra hívattunk, hogy ebből a közös sóhajtozásból tudjunk reménységgel rámutatni egy jobb világ ígéretére. A világ várja, hogy valakik reménységet tudjanak adni ebben a kiábrándító, és az Istennel való közösség nélkül céltalan és értelmetlen helyzetben. A környezetedben is vágynak az emberek arra, hogy reménységet adva, sóként és világosságként élve közöttük, a menny értékrendjét tapasztalják meg. Kész vagy erről közvetve és közvetlenül bizonyságot tenni, hogy ne okozz csalódást másokban?
Dóczi Ákos
