2019. február 11., hétfő

DÉLELŐTT | 
Házasság: a szeretet gyakorlóterepe

Igehely: Kol 3:1-17; Kulcsige: 3:14 „Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”

A ma reggel olvasott igeszakaszban minden hívőnek szól a biztatás, hogy az odafelvalókat keresse, az odafelvalókkal törődjön. Ami a földre irányul azt meg kell öldökölni és el kell hagyni. Mindez nagyon sok harccal jár, ami egyáltalán nem kellemes a testnek, ráadásul a küzdelem felhagyásának kísértése is állandóan emészt. Ilyenkor nagyon is jól jön a segítőtárs, aki segíthet a „vetkőzésben” és az „öltözködésben”. Isten a házasságban nagyon jól fel tudja készíteni az embert arra, hogy lélekmentő munkájában hasznos eszköz lehessen. Senki nem látja jobban a gyengeségeidet, mint a házastársad és előtted is nyilvánvaló, hogy a másik sem tökéletes. Mégis szereted. Ezért megbocsátasz neki, kedvébe jársz, megalázod magad előtte, szelíden inted, ha szükséges és eltűröd azt is, ami nem tetszik neked benne, ha kell egy életen át, mivel szereted. Ha ez nem így van a házasságodban, hogyan tudnád szeretni embertársaidat?

Akarsz törődni az odafelvalókkal? Akkor törődj többet a házastársaddal! Gyakorold felé a szeretetet úgy, hogy ma is megbocsátasz neki, ma is igyekszel a kedvébe járni. Ne duzzogj, ne tégy neki szemrehányást! Szeresd őt ma is úgy, mint akkor vagy még jobban!

Veress Efraim

DÉLUTÁN | 

Igazságszolgáltatás egy férfi által

Igehely: ApCsel 17:30-31

Isten irgalmát és kegyelmét hirdeti Pál Athénban, amikor azt mondja, hogy a tudatlanság idejét elnézi az Isten és most lehetőséget ad a megtérésre. A kegyelem hirdetése előrébb való az ítélet hirdetésénél, de azt sem hallgatja el, hogy lesz egy nap, amikor Isten igazságos ítéletet fog szolgáltatni Jézus Krisztus által. A bűnös ember számára a kegyelemnek akkor van nagy értéke, ha tudja, milyen ítélet van kimondva felette. E kegyelmi időben vigyázzunk arra, hogy a kegyelem közvetítése mellett mondjuk el, milyen súlyos következménye lesz annak, ha valaki elutasítja Krisztust. Most, amikor ő, mint a bűnösök barátja övéinek közbenjárójaként esedezik az Isten előtt még elfogadja a hozzá térő bűnöst. De egyszer vége lesz a kegyelmi időnek, és mint igazságosan ítélő bíró fog megjelenni, aki már nem fog több kegyelmet adni a megátalkodott bűnösnek, hanem ítéletet hirdet felette, aminek örök kárhozat lesz a vége.

Szembesültél már azzal az igazsággal, hogy bűneid miatt méltó vagy a kárhozatra? Elfogadtad az Isten kegyelmét az Ő fiában, Jézus Krisztusban? Ha igen, akkor adj újra hálát érte és maradj meg ebben a kegyelemben! Amennyiben ez még nem történt meg, ne halogasd megtérésed! Még ma fogadd be Jézust az életedbe!

Veress Efraim

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?