Igehely: Mt 25: 14-30; Kulcsige: 25:19 „Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.”
Jézus nagyon jól ismeri az ember gondolkodását, ezért olyan példázatot mond, amely nagyon jellemzően leplezi le az embert. Az idő hosszúsága nem arról beszél, hogy nem fog megérkezni az Úr, hanem arról, hogy még adott időt a felkészülésre. Mennyire foglalkoztat téged, hogy vajon ezt kellett-e tenned a kiszabott időben, vagy még lehet korrigálni a hibákat, félreértéseket. A mai ember inkább bizonyítva látja a hosszú idő miatt azt, hogy nem lesz számadás. Éppen ezért a kapott időt nagyon rosszul használjuk. Inkább a könnyelműséget erősíti bennünk az Úr késlekedése, mint a lázas készülődést. A feltámadott Úr mondja: pedig adtam neki időt, hogy megtérjen. (Jel 2:21) Csak értjük-e, hogy mire való az idő? A megfontolásra, megtérésre, vagy a könnyelműségre? Csak tőlem függ, hogy mire használom, hogy áldás lesz-e számomra, vagy ítélet? Sokszor elítéljük a világi embereket a felelőtlen gondolkodásuk miatt, pedig a hívők életében sem a megfontoltság látható. Nem lehet, hogy miattunk nem veszik komolyan Isten szavát, mert a mi életünk sem arra épül?
Tenkely Béla
A testté létel csodája: Mi módon lesz ez
Igehely: Lk 1: 26-38, 1Tim 3:16a
Mária számára már az angyali jelenés is meglepő, hiszen a férfiak gyakorolták az Istennel való közösséget, ők ismerték az írásokat. A kijelentés pedig még érthetetlenebb, mert emberileg ez lehetetlen volt, férfi nélkül teherbe esni. Ezért nagyon érdekes Mária válasza, legyen nekem az Úr beszéde szerint. Lehet, hogy nem érti, hogyan valósulhat meg az Úr terve, de rábízza magát. Mi úgy tartjuk magunkról, hogy ismerjük az Urat. Vajon bennünket is jellemez ez a fajta odahagyatkozás? Esetleg ehelyett nem fordul-e elő velünk, hogy mi akarjuk megmondani, hogy hogyan történjenek a dolgok, hogyan valósuljon meg Isten terve. Ilyenkor elmarad a kegyelmi állapot miatti csodálat és helyében inkább neheztelés és csalódás jellemez bennünket. Jézus is próbára teszi tanítványait azzal, hogy érthetetlen, lehetetlennek látszó feladatot bíz rájuk. Ők nem visszakérdeznek, nem rábízzák a mesterre a megvalósulást, inkább görcsölnek, méltatlankodnak, bizonygatják a lehetetlen voltát. Neked mi jellemzi az életedet? Bizonyosan kért már olyat az Úr tőled is, amit kivitelezhetetlennek láttál. Gyakran nehéz elfogadni, hogy meghaladja valami a lehetőségeimet, de azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy az Úrét is meghaladja.
Tenkely Béla
Új hozzászólás