2019. december 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
„Munkában találva”

Igehely: Mt 24:45-51; Kulcsige: Kulcsige 24:46 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”

A messiásvárás döntő kérdése, hogy tudom-e mit bízott rám az Úr, mert ez határozza meg, hogy hogyan kell várnom az érkezését. Bármilyen eredményes és nagyon hasznos elfoglaltságot találok magamnak, semmilyen pozitív hatással sem lesz az üdvösségem szempontjából. Bármilyen unalmas megszokott feladatom legyen, amit Jézustól kaptam, annak végzése üdvösséget eredményez. Mi gyakran több hangsúlyt helyezünk a tisztaságra, mint az Úrnak való engedelmességre. Ismerünk üdvös módszereket, divatos gyakorlatokat, de biztos, hogy Jézus ott fog keresni, ahol mi szeretünk időzni. Az Ige szerint Jézus nem alkalmazkodik az elképzeléseinkhez, hanem azt várja tőlünk, hogy mi igazodjunk az ő tervéhez, engedelmeskedjünk az akaratának. Sok gyülekezet fontosnak tartja, hogy mi tetszik a vezetőségnek, a tagoknak. Az egyes hívők pedig átveszik a gyülekezet szokását. Amit tesznek, az attól függ, hogy mi esik kézre, s mit csinálnak szívesen.

A te életed mi jellemzi? Tudod hol a helyed Jézus szerint? Tudod milyen munkát bízott rád, személyesen?

Tenkely Béla

DÉLUTÁN | 

A testté létel ígérete: az asszonytól származó utód

Igehely: 1Móz 3:15, Ézs 9: 6-7

Milyen kegyelmes az örökkévaló, mert mikor kiderül, hogy az emberpár mennyire rossz döntést hozott, nem okot lát az ember bűnösségében arra, hogy eltaszítsa, hanem kiszolgáltatottságot, amelyből meg akarja menteni őket. Már itt bejelenti, hogy nem nyugszik bele, hogy az ember ilyen állapotba került, hanem harcot indít a gonosszal szemben, az emberért. Ézsaiás már egyértelműen beszél a világba beleszülető gyermekről, aki megvalósítja az Isten tervét. Az újszövetségben kiderül, hogy testet öltésről beszélhetünk, mert ő nem most születik, csak eljön ebbe a világba, hogy áldozat legyen a bűneinkért. Mert az Atya helyre akarja állítani az embert, hogy vele közösségben lehessen. Az örökkévaló hiányolja az emberrel való közösséget. Vajon nekünk hiányzik-e az Istennel való közösség, az a kapcsolat, melyet az Istentől kapott bölcsesség jellemez, amely oltalmat jelent az élet minden ijesztésére? Melyik fontos a számodra? Amivel a világ hiteget, vagy amit Isten akar adni? Eldöntötted-e már, hogy melyiket választod, vagy még mindig csapongsz a kettő között?

Tenkely Béla

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 12 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.