Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 3:18 „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”
Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság a bűntől, a haláltól, a törvényeskedéstől, az önigazságtól, az ítélettől, a vádtól (Jn 8:32,36). Így Istentől semmi sem választ el! Ez különösképpen megtapasztalható az újszövetség korszakában.
Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki teljesen Isten dicsőségét, hisz Ő Isten lényének képmása. Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal, mint egy tükörben (Krisztusban), szemléljük az Úr dicsőségét. Ennek következtében tükrözzük vissza azt (1Kor 13:12; Kol 1:15). Ugyanarra a (példa)képre fokozatosan átváltozunk, átformálódunk az Úr Lelke által. Egyre jobban ki- és megmunkálva, hasonlítunk Hozzá. Erkölcsünk, életünk, jellemünk, szolgálatunk egyre inkább olyan, mint az Övé! Mindez azt vonja maga után, hogy egyre láthatóbb lesz Jézus Krisztus alázata, engedelmessége, irgalma, szeretete általunk és bennünk (2Móz 34:29-35; Jer 31:31-34; Mt 17:1-2; Mk 9:2-3; Róm 8:29; 12:1-2; 1Kor 15:49; Fil 2:1-8; Kol 3:5-10; Zsid 1:2-3; 1Jn 3:2). Eközben dicsőségről dicsőségre jutunk, egészen a testünk feltámadásának idejéig. Ez egyben élő reménységünk is (Jn 17:22; Fil 3:20-21).
Milyen változásokat tapasztalunk saját lelki életünkben? Vajon kik látják még azokat?
Vass Gergely
Új esély
Igehely: 1Kir 19:9-18
Illés jobbat, többet remélt népétől hősies harca nyomán. Belefáradt küldetésébe, nem látta értelmét a folytatásnak. Le akarta tenni tisztét, befejezni szolgálatát. Az életét is! Ezért így imádkozott: „Elég most már Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” Talán a mi lelkünkben is megfogalmazódott hasonló könyörgés. Aztán Illés lefeküdt és elaludt a rekettyebokor alatt.
De egy angyal kétszer is felköltötte, hogy egyen és igyon. Másodjára ereje feletti útra küldte őt: találkozni Istennel a Hóreben! Az Úr színe elé állt őszintén, panaszosan. Több tekintetben igaza volt, de nem mindenben! Helyesen állította, hogy csak a múltban buzgólkodott az Úrért. A bálványimádás folytatásától, a testi kínzástól való félelem leterítette lelkileg. Isten nem vitatkozott vele, hanem három új feladatot terhelt rá! Mellé reményt erősítő ígéretet is adott. Így kapott Illés új esélyt, ösztönzést a prófétai szolgálata folytatására.
Jónás próféta, Péter, a tagadó tanítvány, Péter, az értetlenkedő apostol is kapott új esélyt. Micsoda kegyelem áradt ki ezek következtében (Jón 3:1-4; Jn 21:16-19; ApCsel 11:5-12)!
Mihez kezdenénk egy, az Úrtól jövő új eséllyel?
Vass Gergely
