Igehely: 1Kor 1:4-9; Kulcsige: 1:5 „Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben.”
Pál apostol azt is közli ennek a levelének indításában, hogy mindenkor hálát ad a Krisztus Jézusban a korinthusi gyülekezetnek adatott kegyelemért. Mégis mindkét hozzájuk címzett írásában további kegyelmet és békességet kíván nekik. A Krisztussal való közösség mindenben meggazdagította őket, akárcsak minket is, amint a Róla való bizonyságtétel, evangélium megerősödött bennük (2Kor 8:7; 9:11; 1Thessz 3:12-13). Így gyarapodtak a hitük megvallásában és az igazságok megértésében. Ezért nem volt hiányuk semmiféle kegyelmi ajándékban. Viszont azokat nem bölcsen és nem építően alkalmazták, használták. Távol álltak az alázattól és a lelki-szellemi egységtől. Bűnöket is megtűrtek a gyülekezetben. Bár várva várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, szükségük volt az Ő megerősítő, megtartó munkájára mindvégig, máskülönben nem lehetnek feddhetetlenek az Ő megjelenésének napján (Fil 1:6; 1Thessz 5:23). Isten hűen munkálja az Úr Jézus Krisztussal való közösségük szorosabbá tételét (2Thessz 3:3; 1Jn 1:3). E nélkül a sok lelki ajándék és apostoli segítségadás is elégtelennek bizonyulna.
Milyen következményekkel járt Krisztussal való közösségünk? Mennyire elmélyült az? Hogyan, mire használjuk ajándékait?
Vass Gergely
Ne a régi szerint ünnepeljünk
Igehely: 1Kor 5:6-13
A kivonulás éjszakáján olyan hirtelen tört össze a fáraó Isten elleni makacssága, hogy nemcsak kiengedték a héber népet országukból, hanem ki is űzték őket. E nagy sietségben nem volt idő a megszokott kovászos kenyér elkészítésére. Innen ered a kovásztalan kenyerek emlékünnepe (2Móz 12:15, 19-20, 39). Az Úr Jézus tanításaiban Isten országát összehasonlította a kovásszal. Ekkor annak gyors és rendkívüli hatását emelte ki (Mt 13:33). Máskor óvva intett a farizeusok, szadduceusok és Heródes kovászától. Tulajdonképpen a gonoszságukat, képmutatásukat, tanításukat ellenezte (Mt 16:6,12; 23:13; Mk 8:15; Lk 12:1). Alapigénkben a kovász a paráznaság, a nyerészkedés, a harácsolás, a bálványimádás, a rágalmazás, a részegeskedés. Ez látszólag nem gátol meg senkit abban, hogy Isten szabadító munkáját képmutató módon ünnepelje. Az ilyen testvérekkel igen káros bensőséges, meghitt kapcsolatban, közösségben lenni, mert bűneik gyorsan fertőznek, terjednek! Meg kell intenünk őket, és ha nem térnek meg, nélkülük kell gyakorolnunk úrvacsorai közösségünket. Ha számuk túl jelentős, ne úrvacsorázzon a gyülekezet egy ideig, hanem böjtöljön és imádkozzon!
Kinek az életében és ünneplésében szoktuk keresni először a régi kovászt?
Vass Gergely
