2019. április 27., szombat

DÉLELŐTT | 
Csak egy kis ízelítő

Igehely: Jn 21:24-25; Kulcsige: 21:25 „De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.”

Most, amikor sorozatunk végéhez értünk, egyúttal az evangélium befejező sorait is olvashattuk. Ebből a két igeversből már első olvasásra az derül ki, hogy többen is lehettek, akik hitelesítették János evangéliumát: „tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele”. Az elmúlt reggeleken, ha folyamatosan olvastuk a kijelölt igeszakaszokat, egy kis ízelítőt kaphattunk Jézus feltámadásának áldásos következményeiből János evangélista gyönyörű megfogalmazásában. Ma reggel ízlelgessük magunkban és elevenítsünk fel néhány mozzanatot vagy igeverset János evangéliumából, amelyek számunkra is sokat jelentenek. Én is szeretnék most egy igeverset felragyogtatni az áhítat olvasói előtt, amely számomra nagyon sokat jelent: „Ha tehát a Fiu megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8:36) Számodra melyek a legkedvesebb szakaszok ebből az evangéliumból? Keress ma valakit, akivel ezeket megoszthatod!

Nagy Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Engedelmességben megnyilvánuló szeretet

Igehely: 5Móz 11:1-7

A 40 éves pusztai vándorlás utolsó éveire felnőtt egy új nemzedék. Ezek vagy még egészen kicsit voltak, vagy még meg sem születtek, amikor szüleik kijöttek Egyiptomból. Értelemszerűen nem is látták és nem is voltak részesei Isten csodáinak, amelyeket választott népe érdekében tett. Az Úr több alkalommal is felhívja népe figyelmét, hogy beszéljék el Isten csodáit, ismertessék meg a következő nemzedékkel mindazt, amit Isten közölt népével. A felnőtt nemzedék felé Isten két dolgot hangsúlyoz: szeress és emlékezz. Isten minden cselekedete és kijelentése mögött szeretet van, mert Isten a szeretet. Az Ő lényéből népe iránt jóság és gondoskodás fakad. Viszont az emlékezés is nagyon fontos. Könnyen elfeledjük a jó dolgokat, Isten áldásait. Sokkal mélyebben és hosszabb ideig megmaradnak bennünk a kellemetlen, bántó dolgok. Ahhoz, hogy hűségesen átadjuk a következő nemzedékek számára mindazt, amit megismertünk az Örökkévalóból, elengedhetetlen az, hogy teljes szívünkből szeressük Őt és emlékezzünk csodálatos gondviselésére. Imádkozzunk ma este azért, hogy az Úr tegyen bennünket alkalmassá ennek az áldásos szolgálatnak a végzésére.

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?