2019. április 23., kedd

DÉLELŐTT | 
Ismét megjelent

Igehely: Jn 21:1-14; Kulcsige: 21:1 „Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél.”

Úgy látom a feltámadás utáni napokat a tanítványok életében, mint egy többlépcsős gyógykezelést. A tizenegy férfi lelkileg úgy megsérült, hogy nem volt elég egyetlen találkozás Jézussal ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjenek a dolgok.

Ebben az igében egy újabb terápiát látunk, ahol Jézus, mint áldott orvos gyógyítgatja megsebzett tanítványait. Megható az a gyöngédség és tapintat, amellyel Jézus hozzájuk viszonyul. Először is azzal szembesítette őket, hogy nem jó az irány amelyen elindultak: Péter kezdeményezése, bár ésszerűnek tűnt, de kudarcba vezette tanítványtársait. Az hogy egyetlen halat sem fogtak nem volt véletlen. Másodsorban Jézus megláttatta velük, hogy ahol Ő hiányzik a tervekből ,ott nincs áldás. De milyen jó, hogy ez ilyen hamar kiderült! Hívő emberekkel is előfordul, hogy Jézus nélkül fognak valamihez, s aztán hosszú évek múltán jönnek rá, hogy Nélküle nincs áldás életükön, munkájukon. A következő lecke aztán a parton várt rájuk: ott volt már a parázs, a sült hal és a kenyér. Tehát Jézus akkor és ott is tud asztalt teríteni, és biztosítani mindennapi szükségeinket, ha mi történetesen nem „fogunk” semmit. Tapasztaltad-e mostanában hogy az Úr foglalkozik veled is? Mi az amire mostanában világított rá az Úr?

Nagy Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Jobban szeretsz?

Igehely: Jn 21:15-17

Pétert úgy ismerjük az evangéliumi beszámolókból, mint aki sok mindenben szeretett kitűnni. Jellemző volt rá, hogy elsőként válaszolt, kezdeményezett, kérdezett. Lobbanékonysága miatt néha konfliktusok is keletkeztek a tanítványi körben. Péter többek között azzal is ki akart tűnni, hogy ő minden tanítvány társánál jobban szereti a mestert. Amikor ennek a kijelentésnek eljött a gyakorlati próbája, akkor nyilvánvaló lett, hogy ez a fogadkozás valójában semmit sem ért: szeretet helyett tagadás lett. Jézus kérdése felénk ugyanaz: szeretsz-e Engem? A hangsúly ne azon legyen, hogy jobban szeretem az Urat, mint mások a gyülekezetből hanem, hogy kitartó, kiegyensúlyozott szeretettel kövessem Őt. A nagy ígérgetések helyett legyen tettekben megnyilvánuló szeretetem. Csupán egy gyakorlati bizonyítékát szeretném felvillantani Jézus iránti szeretetünknek János apostol megfogalmazásában: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” (Jn 14:15) Gyakoroljuk-e a szeretetetnek ezt a módját a mi Urunk iránt, hogy engedelmeskedünk az Ő igéjének? Imádkozzunk, hogy legyen így életünkben.

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 5:1–11; Igehely: 1Thessz 5:8 „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.”

Ebben az adventi időszakban Isten gyermekeinek, a nappal fiainak nagy a felelősségünk: hogyan élünk a jelenvaló világban. Az Úr gyermekének lenni nemcsak kiváltság, hanem felelősség is, hogy milyen példát mutatunk környezetünk számára. Hegyen épített város vagyunk-e, amit mindenki lát, vagy sötétség gyermekei, akik alszunk, és nem várjuk őt vissza? Az Ige figyelmeztet: „eljövök, mint a tolvaj” (Jel 3:3/b), amikor senki nem számít rá. Lelkünk ellensége, a gonosz, szeretne elaltatni bennünket, hogy az Úr ne tudjon használni az ő munkájában.