2018. szeptember 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Egy magasabb szintű engedelmesség

Igehely: Lk 22:41-46; Kulcsige: Lk 22:42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A szenvedéstörténet mélységeibe avat be minket Lukács evangélista, amikor a Jézus Krisztus haláltusáját tárja elénk. Ezt a történetet nem lehet akárhogyan olvasni! Annyira drámai és annyira megható, hogy szabad folyást engedhetünk könnyeinknek, hiszen értük vállalta a Megváltó a gyötrelmeket. Az Úr Jézus térdein harcolt és imádkozott azért, hogy ne az Ő akarata, hanem az Atya akarata valósuljon meg. A szenvedés súlya és fájdalmai között jó, ha mi is így tudunk imádkozni. Megtörténhet, hogy kiutat is találnánk, de akkor nem mondhatnánk el, hogy az Atya akaratát cselekedtük. Jézus Krisztus tökéletes példa előttünk, hiszen ő kiitta a szenvedés poharát és nem menekült el tőle. Ez olyan engedelmességet követel, amely nem született képességből fakad. Ezért meg kell naponta küzdeni! Ezt meg kell naponta imádkozni! Ezt fel kell vállalni! Vajon meddig megyünk el az Istennek való engedelmességben? Jézus engedelmes volt, egészen a kereszthalálig. Ha Ő a példa előttünk, akkor ez az engedelmes lelkület minket is jellemezni fog. Az engedelmesség igazi nagysága a szenvedésben és a kompromisszumok elutasításában mutatkozik meg. Látszik ez az életünkben?

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

Keresztyén házirend

Igehely: Kol 3:18-21

A jó házirend a családtagok kölcsönös tiszteletén és szeretetén alapszik. A hívő családokban a Szentírás által lefektetett szabályok kell érvényesüljenek. Ezek előírják a feleség számára az alárendeltséget, a férj számára a szeretetet és a gyermekekhez való bátorító megnyilvánulást, valamint a gyermekek számára a szófogadást. Oda-vissza ható erővonalak ezek, amelyek harmonikussá teszik a kapcsolatokat. Olyan szomorú látnunk azt, hogy körülöttünk sok család egyáltalán nem, vagy ha igen, akkor a saját elgondolása alapján állítja fel házirendjét. Ezért van sok válás, és ezért kerülnek számosan az utcára. Ha Isten akarata szerint működne a családon belüli élet, akkor társadalmunk is erősebb lenne! Mit tehetünk mi ezért? Mutassuk meg, hogy az ige érvényesül az életünkben! Tanuljuk meg szeretni egymást, és fogadjunk szót szüleinknek! Ha ez jellemez minket, akkor kívánatossá tesszük nemcsak a házasságot, hanem az Úrral való közösséget is. Mert az egyik a másikra mutat! A házon belüli rend az Úrral való rendezett kapcsolatról tesz bizonyságot.

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?