2018. szeptember 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Figyeld Isten harcát!

Igehely: 2Móz 14:9-25; Kulcsige: 2Móz 14:14 „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”

A fáraó üldözőbe vette Izrael népét, és miután az Úr utat nyitott nekik a tengeren keresztül, a fáraó bement utánuk seregével a tengerbe, és ott pusztultak el. Miért? Mert kegyetlenül bántak Izrael népével, különösen attól kezdve, hogy Mózes tudtára adta a fáraónak Isten parancsát, hogy engedje el az Ő népét. Most Isten éppen azokat a harcosokat pusztította el, akik kegyetlenkedtek Izrael népével. Az ítélet igazságos volt.

A tengernél a nép kétségbeesve lázadt fel Mózes ellen. Mit felelt Mózes a népnek? (13-14 v.)

Komoly tanulság van ebben a hívő emberek számára, akik önkéntesen, hittel és tudatosan lettünk az Úr Jézus követői. Halál nélkül nincs új élet. Izrael népe szimbolikusan meghalt a tengerben, ami jelezte, hogy az új hazába nem lehet természetes úton jutni, csak azon, amelyet Isten készített. Az üdvösség útján csak halálra szánt élettel lehet járni. Mindenki szabadon választhat. Vagy a világban, a sötétség hatalma alatt, a bűnben él és meghal; vagy pedig meghal a bűn, a világ számára, és önként, engedelmeskedve jár az Úrral.

Izrael népének egyetlen egyiptomi embert sem kellett megölnie, mert Isten intézte el őket. Emlékszünk a tegnapi igére? „…Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek.” (Zsid 10:30).

Az Úr biztosította őket, hogy ne térhessenek vissza Egyiptomba, ahonnan kijöttek. Számunkra sincs már visszaút!

Megszabadított-e téged is az Úr ellenséged kezéből? Követed-e ma is Urad szavát mindenben, hogy téged is győzelemre vezessen?

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

A kolosséi gyülekezet köszöntése

Igehely: Kol 4:7-18

Amennyiben összehasonlítjuk Pálnak ezt a levelét a többi leveleivel, kiderül, hogy a Kolosséi levél különösen gazdag személyes üzenetekben és üdvözletekben. Talán a legérdekesebbek a Pál egyéniségére utaló jelzések, amelyekben a levél befejező része igencsak bővelkedik.

Volt érzéke az emberekhez. Nem csak a nevükre emlékezett, hanem odaadóan szeretette is őket! (7.9.14. versek, vö. Róm 16:5.8.9.12).

Volt érzéke ahhoz, hogy másokat is bevonjon a szolgálatba. Tükhikosz a szolgatársa, Arisztarkhosz a fogolytársa, Márk, valamint Jusztusz a munkatársai. Pált nem gyötörte a társtalanság.

Motiválni tudta munkatársait azzal is, hogy elismerően beszélt róluk és szolgálatukról.

Ő maga rendkívül céltudatos volt. Céllal írja levelét, céllal küldi munkatársait, céllal biztatja szeretett testvéreit. A cél az, hogy Krisztusban beteljesedett, hűséges keresztyének legyenek!

Csak az lehet ilyen céltudatos, aki Krisztusra tekint. Ezért mondhatta Pál: „Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim, mint én is követője vagyok Krisztusnak.” (1Kor 4:16; 11:1)

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.