Igehely: 2Móz 14:9-25; Kulcsige: 2Móz 14:14 „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”
A fáraó üldözőbe vette Izrael népét, és miután az Úr utat nyitott nekik a tengeren keresztül, a fáraó bement utánuk seregével a tengerbe, és ott pusztultak el. Miért? Mert kegyetlenül bántak Izrael népével, különösen attól kezdve, hogy Mózes tudtára adta a fáraónak Isten parancsát, hogy engedje el az Ő népét. Most Isten éppen azokat a harcosokat pusztította el, akik kegyetlenkedtek Izrael népével. Az ítélet igazságos volt.
A tengernél a nép kétségbeesve lázadt fel Mózes ellen. Mit felelt Mózes a népnek? (13-14 v.)
Komoly tanulság van ebben a hívő emberek számára, akik önkéntesen, hittel és tudatosan lettünk az Úr Jézus követői. Halál nélkül nincs új élet. Izrael népe szimbolikusan meghalt a tengerben, ami jelezte, hogy az új hazába nem lehet természetes úton jutni, csak azon, amelyet Isten készített. Az üdvösség útján csak halálra szánt élettel lehet járni. Mindenki szabadon választhat. Vagy a világban, a sötétség hatalma alatt, a bűnben él és meghal; vagy pedig meghal a bűn, a világ számára, és önként, engedelmeskedve jár az Úrral.
Izrael népének egyetlen egyiptomi embert sem kellett megölnie, mert Isten intézte el őket. Emlékszünk a tegnapi igére? „…Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek.” (Zsid 10:30).
Az Úr biztosította őket, hogy ne térhessenek vissza Egyiptomba, ahonnan kijöttek. Számunkra sincs már visszaút!
Megszabadított-e téged is az Úr ellenséged kezéből? Követed-e ma is Urad szavát mindenben, hogy téged is győzelemre vezessen?
Oláh Lajos
A kolosséi gyülekezet köszöntése
Igehely: Kol 4:7-18
Amennyiben összehasonlítjuk Pálnak ezt a levelét a többi leveleivel, kiderül, hogy a Kolosséi levél különösen gazdag személyes üzenetekben és üdvözletekben. Talán a legérdekesebbek a Pál egyéniségére utaló jelzések, amelyekben a levél befejező része igencsak bővelkedik.
Volt érzéke az emberekhez. Nem csak a nevükre emlékezett, hanem odaadóan szeretette is őket! (7.9.14. versek, vö. Róm 16:5.8.9.12).
Volt érzéke ahhoz, hogy másokat is bevonjon a szolgálatba. Tükhikosz a szolgatársa, Arisztarkhosz a fogolytársa, Márk, valamint Jusztusz a munkatársai. Pált nem gyötörte a társtalanság.
Motiválni tudta munkatársait azzal is, hogy elismerően beszélt róluk és szolgálatukról.
Ő maga rendkívül céltudatos volt. Céllal írja levelét, céllal küldi munkatársait, céllal biztatja szeretett testvéreit. A cél az, hogy Krisztusban beteljesedett, hűséges keresztyének legyenek!
Csak az lehet ilyen céltudatos, aki Krisztusra tekint. Ezért mondhatta Pál: „Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim, mint én is követője vagyok Krisztusnak.” (1Kor 4:16; 11:1)
Oláh Lajos
