Igehely: Préd 2:1-11; Kulcsige: Préd 2:10 „Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból.”
Van egy mondás, ami szerint két dolog teszi boldogtalanná az embert: az egyik, ha nem kapja meg azt, amit megkíván; a másik, ha megkapja.
Salamonnál épp a második esetet figyelhetjük meg – minden kívánsága beteljesedett, és mégis azt mondja, hogy minden hiábavalóság, a lélek gyötrelme és semmi haszna nincs! Életéről azt az ítéletet szoktuk mondani, hogy jól kezdte, de rosszul fejezte be. Természetesen nem Isten vádolható Salamon félresiklásáért azzal, hogy miért áldotta meg annyira. Salamon a felelős azért, hogy nem tudta helyesen használni saját életére nézve a hallatlan lehetőségeket.
Több olyan népmese is van, ami azt az ősrégi bölcsességet fejezi ki, hogy kívánságaink beteljesülésében néha több a kár, mint a haszon.
Nekünk, akiknek nem adatik meg minden kívánságunk beteljesülése, mindez intés és egyben biztatás is kell legyen: nem is olyan nagy baj, ha nem érünk el mindent; lám, aki elérte, nem lett tőle boldogabb.
Biztosan volt már olyan kívánságod, ami beteljesült. Mennyi ideig voltál boldog utána?
Mi az, amit most legjobban kívánsz? El tudod fogadni, ha nem kapod meg?
Szekrényes József
Ruth elkötelezettsége
Igehely: Ruth 1:8-17
Elímelek és családja gazdasági menekültként érkezett a moábitákhoz a júdai éhínség idején. Egy idő után sikerült annyira integrálódniuk, hogy rokoni kapcsolatba is kerülhettek a helyiekkel. Az ezután bekövetkező tragédiát, a család férfi tagjainak halálát a pogány moábiták isteni csapásnak is tekinthették. A család idegen származása és „elátkozottsága” ellenére Naomi menyei mégis hajlandók őt követni.
Naomi érveinek engedve végül is egyik menye visszakozik. Ruthról viszont most derül ki, mennyire komolyan vette fogadalmát: a teljes kilátástalanság ellenére, sógornője nélkül, egyedül is hajlandó egész életét feláldozni azért, hogy megtartsa ígéretét. Mint a későbbiekben kiderül, Isten nem hagyta jutalom nélkül ezt az elkötelezettséget. Nem csak véges földi életét áldotta meg a Boázzal való házasság által, hanem a Messiás családfájának is részesévé tette, megörökítve így emlékét. Mindez több, mint amit a moábita Ruth kérhetett vagy elgondolhatott volna.
Vajon mi is ennyire komolyan vesszük Isten követését?
Szekrényes József
