2018. október 26., péntek

DÉLELŐTT | 
Jó tanácsok a szenvedésben kitartáshoz

Igehely: Jób 36:16-25; Kulcsige: Jób 36:21 „Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!”

Aki úgy ad tanácsot, hogy maga is átment azon az élethelyzeten, amivel kapcsolatban tanácsol, azt hitelesebbnek tartjuk, mint azt, aki kívülállóként beszél. Jób könyve a szenvedéssel kapcsolatban a leghitelesebb tanácsadó. Megmutatja, hogy nem minden szenvedés a bűn következménye, hogy vannak látogató barátok, akik jobban tennék, ha hallgatnának (Jób 16:2), hogy Isten nem magyarázza meg feltétlenül, hogy mi miért történik az életünkben.

Akkor mi a helyes hozzáállás? A kitartás Isten mellett, akkor is, ha semmit nem értek a történtekből. Ez a legnehezebb. Ehhez kell a Sidrák, Misák és Abednégó odaszánása: „van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből… De ha nem tenné is…” (Dán 3:17-18). Mert Ő VAN, még ha csak messziről látja is az ember, és véget vet egyszer a szenvedésnek. Van hatalma megtenni azt, amit kijelent: „kétszeres kárpótlást adok neked” (Zak 9:12), ahogyan megtette Jóbbal, és ahogy megtette az értünk szenvedő Úr Jézussal is! Ő adjon erőt, ha éppen most kell szenvedéseidben kitartanod, és engedje meglátni azok áldását is!

Hogy lehet az, hogy minden ember Istenre tekint, és mégsem követi Őt?

Balogh Barnabás

DÉLUTÁN | 

A gonoszok társasága

Igehely: Péld 13:20-25

Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja a bölcs népi mondás. Ez végső soron igaz, de akkor miért barátkoznak az emberek a „gonoszokkal”? Azért, mert e világ Istene sokszor őket juttatja pénzhez, hatalomhoz, befolyáshoz. Vagyis olyanokká válnak, akikkel érdemes jóban lenni.

A Példabeszédek könyvének alapigazságai ma is megállnak. Annyit kell csak megjegyezni, hogy az Isten igazságszolgáltatása nemcsak erre a földi életre korlátozódik, hanem azon túlra is. Végül minden helyreáll – az igazságérzetünk is. Addig pedig kérjünk bölcsességet Istentől, mert Ő adni fog (Jak 1:5), és akkor tudunk jól viszonyulni az emberekhez. Mert a gonoszok is megtérhetnek! Az alapüzenet viszont akkor is igaz: válogassuk meg, kikkel barátkozunk! Mert egy jó barát nagy áldást jelent az élet útján, különösen, ha velünk egy irányba tart: a menny felé. És azt se feledjük, hogy a mi „hű barátunk, Jézus, minden bajban megsegít”! (HH 615)

Balogh Barnabás

 Napi áhítat

Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”

A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.