2018. október 20., szombat

DÉLELŐTT | 
A törvény Krisztusig vezet

Igehely: Gal 3:19-29; Kulcsige: Gal 3:24 „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.”

A tövény rámutat valamire az emberrel kapcsolatosan; mégpedig azt, hogy elbukott, vétkezett és bűnös, folyamatos vétkező. A törvény nem ad életet, hanem arról tesz tanúságot, hogy az életünket elrontottuk. Érdekes módon, Isten a törvényt használta és használhatja arra, hogy tereljen bennünket önmaga felé, ahogyan a 24. vers mondja: „nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg”. És itt a kulcs, illetve a fordulat is: Krisztus a lényeg, a törvény csak a nevelőnk, de Jézus Krisztus a Megmentőnk.

Isten sokféleképpen dolgozhat az ember megmentésén, pl. egy baráti figyelmeztetés útján, a lelkiismeret által, vagy éppen a törvény betűit használva – de nem ez a lényeg, nem kell bálványt csinálnunk Isten eszközeiből; hanem Istennek kell hódolatot adnunk, mert kreatív és személyre szabott módon dolgozott, dolgozik az életünkben.

Imádkozzunk azért, hogy a körülöttünk élő emberek ismerjék fel Isten törvényét, aztán érdekelje őket az isteni rend, természet! Végül, hadd érné el célját velük a törvény, hogy Krisztushoz tereli őket.

Ha visszatekintek a múltamba, csak csodálni tudom Istent, és az életemben használt különböző eszközeit. „Teremtő Istenünk, dolgozz életünkben a „Te eszközeiddel”, hogy mi is használható eszközeid lehessünk!”

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

József felmagasztalása

Igehely: 1Móz 41:37-45

Sorozatunk utolsó bibliai személye József, egy másik álomfejtő. Itt az Úr az egyiptomi fáraónak adott álmot és annak jelentését Józsefnek. Az álom az Istentől rendelt bőség és éhínség esztendeiről szólt, így menekült meg Jákób egész családja is az éhhaláltól. Természetesen, lépésről lépésre Isten terve valósult meg Jákób családjával, Izráel nagy néppé lett Egyiptomban. Az álomfejtést itt is elismerés, kitüntető tisztség, pompa, dicsőség és teljes körű felhatalmazás kísérte.

A fáraó kérdése és megállapítása figyelemreméltó: „Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van?” (37. v.). Az értékes és hasznos emberekre mindig szükség volt. A fáraó a potenciált, a lehetőséget látta meg Józsefben. A fáraó, Egyiptom népe és még sokak számára életmentő volt a bölcs József munkája. Isten felmagasztal a Szentlélekkel összhangban. Engedd Lelkét munkálkodni az életedben, és részed lesz a mennyei dicsőségben!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.