2018. november 14., szerda

DÉLELŐTT | 
Bizalomteljes segítségkérés

Igehely: 2Krón 14: 8-14; Kulcsige: 2Krón 14:10a „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen!”

Ászá király jól kezdte uralkodását, azt tette, amit Isten jónak látott. Összetörte az idegen oltárokat, szent oszlopokat, áldozóhalmokat, tehát mindent, ami a bálványimádáshoz tartozott. Építkezései sikeresek és hasznosak voltak. Béke volt az országban és prosperitás. Megáldotta az Úr, mert az Ő arcát kereste. Ezt a jó előrehaladást egyszer csak megirigyelte a sátán. Az Etiópok hadat üzentek Izráel országának és királyának, túlerővel jöttek fel ellenük. Ebben a helyzetben Ászá király nem ijedt meg, de nem bízott a hadseregében, sem önmagában, hanem őszinte szívből segítséget kért: „Urunk Istenünk segíts meg bennünket, mert rád támaszkodunk...” (10) Nagyon szép ilyet olvasni egy királyról.

Dávid zarándok énekében is ezt olvassuk: „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet”. (Zsolt 121: 1-2) Az Úr meghallgatta imáját és nagy győzelmet adott neki.

Drága testvérem, szorult helyzetben vagy? Kiálts Istenhez bizalommal és alázattal. Ő szívesen megadja kéréseidet. Tudnál-e ma valakinek segíteni?

Szabó Mihály

DÉLUTÁN | 

Két lehetőség a jövőben

Igehely: 5Móz 28:1-26

Izráel népe számára a jövő kétféle formában lett eléjük tárva. Áldások az élet minden területén. A városban és a vidéken lakók számára is. Bárhol is éljünk, Isten mindenütt megtud áldani. Az Ő forrásai kiapadhatatlanok. A választás lehetősége a miénk. Ha engedelmeskedünk Isten szavának, Ő garantálja az áldásokat. Ha nem leszünk engedelmesek, az átkot hoz maga után.

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban.” (Ef 1:3) Fiában, az Úr Jézus Krisztusban minden áldást már nekünk adott. Még a legnagyobbat, az Ő Fiát is. Fájó, hogy az embereknek kellene az áldás - minél több és minél jobb, de Jézus Krisztus nem. Pedig nála nélkül nincs áldás sem a jelenben, sem a jövőben. Gondoljunk most az áldások sorozatára: békesség, nyugalom, bűnbocsánat, reménység, örök élet. Ezen kívül pedig a mindennapi gondviselés és testi szükségleteink betöltése. Milyen csodálatos lehetőség nemet mondani a Sátánnak, aki azért jött, hogy lopjon és pusztítson (Jn 10:10). A választás lehetősége a miénk. Válasszuk Őt, az áldások kútforrását. Senkit nem hallottam, hogy megbánta volna, hogy Jézust választotta.

Szabó Mihály

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?