2018. november 14., szerda

DÉLELŐTT | 
Bizalomteljes segítségkérés

Igehely: 2Krón 14: 8-14; Kulcsige: 2Krón 14:10a „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen!”

Ászá király jól kezdte uralkodását, azt tette, amit Isten jónak látott. Összetörte az idegen oltárokat, szent oszlopokat, áldozóhalmokat, tehát mindent, ami a bálványimádáshoz tartozott. Építkezései sikeresek és hasznosak voltak. Béke volt az országban és prosperitás. Megáldotta az Úr, mert az Ő arcát kereste. Ezt a jó előrehaladást egyszer csak megirigyelte a sátán. Az Etiópok hadat üzentek Izráel országának és királyának, túlerővel jöttek fel ellenük. Ebben a helyzetben Ászá király nem ijedt meg, de nem bízott a hadseregében, sem önmagában, hanem őszinte szívből segítséget kért: „Urunk Istenünk segíts meg bennünket, mert rád támaszkodunk...” (10) Nagyon szép ilyet olvasni egy királyról.

Dávid zarándok énekében is ezt olvassuk: „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet”. (Zsolt 121: 1-2) Az Úr meghallgatta imáját és nagy győzelmet adott neki.

Drága testvérem, szorult helyzetben vagy? Kiálts Istenhez bizalommal és alázattal. Ő szívesen megadja kéréseidet. Tudnál-e ma valakinek segíteni?

Szabó Mihály

DÉLUTÁN | 

Két lehetőség a jövőben

Igehely: 5Móz 28:1-26

Izráel népe számára a jövő kétféle formában lett eléjük tárva. Áldások az élet minden területén. A városban és a vidéken lakók számára is. Bárhol is éljünk, Isten mindenütt megtud áldani. Az Ő forrásai kiapadhatatlanok. A választás lehetősége a miénk. Ha engedelmeskedünk Isten szavának, Ő garantálja az áldásokat. Ha nem leszünk engedelmesek, az átkot hoz maga után.

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban.” (Ef 1:3) Fiában, az Úr Jézus Krisztusban minden áldást már nekünk adott. Még a legnagyobbat, az Ő Fiát is. Fájó, hogy az embereknek kellene az áldás - minél több és minél jobb, de Jézus Krisztus nem. Pedig nála nélkül nincs áldás sem a jelenben, sem a jövőben. Gondoljunk most az áldások sorozatára: békesség, nyugalom, bűnbocsánat, reménység, örök élet. Ezen kívül pedig a mindennapi gondviselés és testi szükségleteink betöltése. Milyen csodálatos lehetőség nemet mondani a Sátánnak, aki azért jött, hogy lopjon és pusztítson (Jn 10:10). A választás lehetősége a miénk. Válasszuk Őt, az áldások kútforrását. Senkit nem hallottam, hogy megbánta volna, hogy Jézust választotta.

Szabó Mihály

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?