Igehely: Lk 11:37-54; Kulcsige: Lk 11:41 „Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek.”
A felszínesség és a külső szempontokra figyelés mindig a belső lényeg kárára van. Pedig a belső a fontosabb, a láthatatlanok értéke messze meghaladja a láthatókét. A látszat kísértése ősi probléma, Káin áldozatától kezdve egészen az utolsó ítéletnapig. Hiába mondják majd, hogy: Uram, nem a te nevedben…, ha hiányzik a legfontosabb, az egyetlen szükséges.
A farizeus meghívta Jézust ebédre, ami egy kegyes gesztus volt a részéről, de Isten Fia a színfalak mögé látott. Az ember azt nézi/látja, ami a szeme előtt van, de Isten azt nézi, ami a szívben van. Mi van ott belül? Milyen indíték, milyen gondolat, milyen érzés? Ő eszerint méri szolgálatainkat, sőt minden tettünket és szavunkat is. Még imáinknál és énekeinknél sem a szavainkat figyeli, nem azokban gyönyörködik, hanem az őszinte szív imádatában. Csak a tiszta szív hódolata, a megszentelt érzésvilág és a Lelkétől átitatott gondolatok dicsőítik őt. Még adakozásunkat is aszerint méri, hogy milyen kedvvel adjuk, és mennyit tartunk vissza (lásd. az özvegyasszony két fillére). De ha képmutatást, nagyravágyást vagy büszkeséget rejtegetnek a nemes jótettek vagy kedves szavak, azokat is adjam át neki, hogy minden egyéb tiszta legyen!
Sallai Jakab
Csak egy pillanatig tart haragja
Igehely: Zsolt 30
Vannak emberek, akiket első találkozáskor haragos természetűeknek gondolunk, de amint jobban megismerjük őket, rájövünk, hogy nem is olyan rosszindulatúak, csak hangosak vagy szigorúak. Sokan azért gondolják Istenről, hogy haragvó Isten, mivel nem ismerték meg Őt igazán. Gyakran a gyermekek is megrémülnek szüleik haragjától, de a jogos a haragot hamar megértik. Ha józanul gondolkodnak, akkor az összképből levonhatják a következtetést, hogy a pillanatnyi harag nem jelenti azt, hogy az így is marad, mert a harag felhője általában hamar elpárolog.
Isten gyermekeiként képeseknek kell lennünk arra, hogy összehasonlítva Atyánk haragját az Ő nagy irgalmával és szeretetével, arra a következtetésre jussunk, hogy Ő méltó a dicséretünkre. Dávid is ugyanezt tette, amikor Isten haragját és kegyelmét egymás mellé állította. A pillanatnyi harag semmi az örök életen át tartó kegyelem mellett. A rövid, pillanatnyi szenvedés után örök öröm jön, és a sírást hamarosan felváltja az örvendezés. Dicsérd hát ezért Istent!
Sallai Jakab
