Igehely: Lk 12:41-48; Kulcsige: Lk 12:43 „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!”
Miután Péter meghallgatta Mestere vigyázásra és készenlétre ösztönző figyelmeztetését, felteszi a kérdést: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?” Amikor szól az Úr az Ige által, lehet néha mi is így gondoljuk: „ez nem nekem szól, hanem másnak”. Nagyon jó mindig a lelki éberség és a vigyázás. Természetesen, az Úr szólhat külön tanítványaihoz, vagy a sokasághoz, az viszont mindig fontos, amit mond. A hű és okos szolga ismeri feladatát, ismeri hatáskörét, igyekszik munkáját teljes felelősséggel időben elvégezni. Boldog, ha ura, amikor megérkezik, munkában találja. Az okos szolga jó kapcsolatot tart szolgatársaival, békességben van velük, szereti őket és nem üti-veri azokat. Az okos szolga munkaidejét nem szórakozással, evés-ivással, részegeskedéssel tölti. Az okos szolga tudatában van annak, hogy ha késik is az ő ura, végül biztosan megérkezik. A hű szolga ismeri ura akaratát és cselekszi is. Ura, amikor megjön, kiértékeli szolgálatát. Ha a kevésen hű volt, nagyobb méltóságra emeli őt. Mi ismerjük-e jól Urunk akaratát? Az Úr iránti engedelmességünk feltétel nélküli-e?
Gergely Pál
A törvényesség látszata
Igehely: Zsolt 94:12-23
Minden ember keresi a boldogságot. Abban azonban különböznek, hogy hol és miben keresik azt. Az istenfélő ember boldogságát nem az anyagiakhoz köti, hanem a mennyhez. Jellemzője: nem menekül, nem rejtőzködik Isten elől, hanem a világosságban jár. Ez egy állapot, ami az Istennel való élő közösségben teljesedik ki. Isten gyermekei Istentől tanítottak. Krisztusért elfogadottak. Szeretettek. Isten örökségei ők, és a látszat ellenére sem megvetettek. Isten áldása van rajtuk és ezt közvetítik környezetük felé is.
Ezzel szemben, akik a boldogságot Isten nélkül, a maguk választotta úton keresik, a törvényesség látszatával nyomorúságot okoznak (20-21. v.). A helyes önvizsgálás helyett, másokat látszat szerint megítélnek, elítélnek. Félnek az igazságtól, annak ellenségei ők. Ilyenek közt kell megéljük képmutatás nélküli életünket. A kilátástalan helyzetekben tapasztaljuk Urunk elégséges kegyelmét (Róm 8:28). Aggodalmaskodásainkat, kételkedéseinket a Szentlélek Isten oszlatja el (19 v.). Vigasztalásunk ebben a három felismerésben van: 1) Istennek nincs köze a hamissághoz (látszathoz). 2) A világ kárhoztat, gyűlöl, de az Úr oltalmába vesz. 3) Az utolsó szó Istené, nem a gonoszé (23. v.). Ezért járj az igazságban és ebben a szabadságban örömmel szolgáld az Urat!
Péter István
