2018. május 9., szerda

DÉLELŐTT | 
A szeretet engedelmességben nyilvánul meg

Igehely: 1Jn 5:1-5; Kulcsige: 1Jn 5:2 „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.”

Minden dolog ebben a világban valahogy lemérhető és leellenőrizhető. Pontosan ez a helyzet a szeretetünkkel is. Ebben a levelében az apostol kijelenti, hogy nem csaphatjuk be magunkat ezen a területen sem. Isten iránti szeretetünk valódisága lemérhető a testvérek iránti szeretetben. A testvérek felé gyakorolt szeretetünk viszont le van mérve abban, hogy megtartjuk-e az Ő parancsolatait? Akármennyire kényelmetlen is sokaknak a parancsolat kifejezés, ebben mindnyájunknak vizsgáznunk kell. Engedelmeskedek-e vagy sem? Testvéreim, törekszünk-e így élni? Szeretünk-e engedelmeskedni Isten parancsainak? Az Ő parancsai nem nehezek. Ő nem kér tőlünk nehéz dolgokat. Vizsgáljuk meg ma, mielőtt imádkoznánk, hogy állunk az engedelmességgel? Olyan-e a hitéletem, hogy szeretetből engedelmeskedem, vagy élek, ahogy sikerül?

Imádkozzunk ma azért, hogy szeressünk engedelmeskedni Urunknak, akarjuk parancsait megtartani, és legyen győzelmes a hitéletünk a bűn fölött az Istentől való születésünk bizonyítékaként!

Tóth Zoltán

DÉLUTÁN | 

Egy családfő és háza népe példás egysége

Igehely: Józs 24:11-24

Mennyire fölemelő ez a történet! Sokszor azon siránkozunk, hogy a gonoszságot milyen sokan elfogadják, követik, és milyen ragadós a rossz példa, mennyi áldozatot szed. Most itt van előttünk egy jó példa, egy olyan család, amelyik nem érdekhatással érte el azt, hogy egy egész nemzetet befolyásolni volt képes abban, hogy a legjobb mellett döntsenek. Józsué családja igazi példakép, minden időben. Ez az eset egy élethossznyi látható szolgálat után következik. Az egyiptomi kivonulástól, a negyven éves pusztai bolyongás ideje alatt, a honfoglalás korában, mindenki láthatta ennek a családnak életét. Sokszor kellett Józsué családjának döntenie, de minden esetben Isten mellett maradtak. Ezért szólt ő olyan bátran az Úr nevében hozzájuk, ezért volt olyan meggyőző. Legyen imatéma számunkra, hogy először is, tegye Isten a hívő családokat ilyen példákká! Imádkozzunk azért, hogy Isten Szelleme formáljon és helyezzen olyan vezetőket közösségünk élére, akiknek élete, családjukkal együtt arra késztessen mindenkit, hogy hűséges legyen Krisztushoz, és Őt válassza minden körülményben.

Tóth Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.