2018. június 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Keressétek az Urat!

Igehely: Ézs 55:1-13; Kulcsige: Ézs 55:6 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”

Az istenkeresés belénk van kódolva. Vérünkben van az elveszett Paradicsom emléke. Amikor valaki elkezdi érezni, hogy hiányzik neki valami, ahhoz hogy igazán boldog legyen, akkor tulajdonképpen az Isten hiányzik neki. Boldog ember az, akinek a lelkében tudatossá vált ez a szomjúság, és ezzel elkezdi keresni az Urat. Az istenkereséssel kapcsolatosan ez az Ige megemlít három lényeges dolgot.

1. Az istenkeresésnek megvan a módja (1). Szomjas szívvel és minden hátsó szándék nélkül kell Őt keresni.

2. Az istenkeresésnek megvan az ideje (6). Addig kell Őt keresni, amíg megtalálható és közel van hozzánk.

3. Az istenkeresésnek megvan a pozitív következménye (7, 13). Aki Őt keresi, az megtalálja, azon az Úr könyörül, és az ilyen ember az Úrnak dicsőségére lesz. Mindezek tudatában, a te szívedben van-e igazi vágy keresni az Urat?

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Védekezés Pilátus előtt

Igehely: Jn 18:28-38

Krisztus Pilátus előtt áll. A római helytartó próbál belelátni a megtörtént események mélyére. Igazságot keres, egy igazságot, aki előtte áll, de nem ismeri fel. Jézusnak nincsenek hatalmi, messiási igényei. Ő maga az uralkodó, a messiás, mint ahogyan kiderül a Pilátussal való beszélgetésből. (36) Pilátus abból indul ki, hogy úgy állították elébe Jézust, mint akinek uralom igényei volnának. A beszélgetésből leszűrhetjük Jézus ártatlanságát, és azt is, hogy Jézus megbízatásának teljhatalma nem e világból való. Pilátus saját megítélését hozza előtérbe, mint aki nem ismeri a zsidó nép képviselői által ráerőszakolt per hátterét (35). Jézus úgy válaszol kérdéseire, mint aki e világnak értésére adja az Isten igazságát, Istennél fenntartott üdvösséget, örökéletet. (36-37) Pilátus fél Jézustól, a bizonytalanság: („Mi az igazság?”) a kíváncsiság: („Akkor mégis király vagy te?”) Jézus válaszai miatt, elbizonytalanodik, és fenyegetésre fordítja a szót: (Jn 19: 10)

Drága olvasóm, a gondolatok rövid felsorolásából kitűnik, hogy Jézus megvédte mennyei királyságát a földi hatalmasságok előtt. A kérdés az: mennyire vagyok kész megvédeni én, a bennem lakozó Isten országát külső támadásoktól?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?