2018. június 22., péntek

DÉLELŐTT | 
A közbenjáró atya

Igehely: Mk 9:14-29; Kulcsige: Mk 9:24 „A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

A történet szerint egy édesapa Jézushoz hozza beteg, valószínűleg epilepsziás gyermekét. Mivel Jézus Péterrel, Jakabbal és Jánossal együtt a megdicsőülés hegyén van, ezért csupán a lent maradt tanítványokhoz jut el vele. Ők azonban nem tudtak rajta segíteni. Jézus viszont igen. Jézus, az apa hitére apellálva, meggyógyítja a beteg gyermeket.

Mi ebből számunkra a tanulság?

1. A közbenjárás útján menjünk el egészen Jézusig (17-18) Soha ne felejtsük el azt az igazságot, hogy ahol az emberi segítségnyújtás határa véget ér, ott kezdődik az isteni beavatkozás.

2. A hitetlenség ma is az egyik akadálya annak, hogy Isten csodákat tegyen. Jézus keményen megfeddi tanítványait hitetlenségük miatt (19).

3. Ha elismerjük hitetlenségünket, azzal máris megtettük az első lépést, hogy Jézus Krisztus megajándékozhasson bennünket hittel (24). Mindezek tudatában, kész vagy-e hittel elindulni a közbenjárás útján Jézus Krisztus felé?

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő lebetegít, de meg is gyógyít

Igehely: Ézs 38:9-21

Ezékiás fölismeri Isten kezét a betegségben. Az üzenet, amit Ézsajás próféta közvetít, határozott, és egyenes: „Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!” (Ézs 38:1) Az üzenet hallatára, a király összetörten fordul könyörgéssel Istenhez, és gyógyulásért esedezik. Tudta és ismerte jól betegségét, de még túl fiatal volt ahhoz, hogy meghaljon. Izráelben Isten büntetésének tekintették, ha valaki meghalt fiatalon.

Az én mennyei Atyám elvárja tőlem, hogy szerény, önzetlen, alázatos, türelmes legyek. A betegség egy nagyon kellemetlen, sőt fájdalmas állapot. A betegséget nagyon nehezen viseljük, nehezen hordozzuk. Sokat zúgolódunk, panaszkodunk, nem vesszük észre Istenünk nevelő szándékát a betegségben. Nem ismerjük fel jelenlétét a betegségben.

Kedves olvasóm, ki vagyok én Isten szemében? Hogyan adok hangot, hálával vagy zúgolódva, az Atyához való viszonyulásomnak? Mert az én Atyám lebetegít, de meg is gyógyít, és rajtam múlik, hogyan fogadom beavatkozását életemben.

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?