2018. július 6., péntek

DÉLELŐTT | 
Csak jót adjunk, mint teszi Atyánk

Igehely: Mt 7:9-11; Kulcsige: Mt 7:11 „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?”

Jézus Krisztus e tanításában a kitartó imádkozásra bátorít. Egyszerű szülő-gyermek kapcsolatot állít példának. Ha a gonosz szülő is tudja, hogy mi a jó a saját gyermekének és azt adja neki, mennyivel inkább a mennyei Atya. Az Ő jósága indítson bennünket arra, hogy bátran, bizalommal jöjjünk Atyánkhoz, mint őszinte gyermekei, tudva, hogy a legjobbat adja meg nekünk. A Jn 14:13-14 versekben is arra bátorítja Jézus Krisztus a tanítványokat, hogy bátran kérjenek az ő nevében, mert Ő megadja kérésüket. Ezért gyermeki bizalommal tárjuk kéréseinket az Úr elé, ám ha Ő kér, mi is legyünk készek. A tanítás végén Jézus Krisztus arra bátorít, hogy kérjünk az Atyától és akkor kapunk. Ehhez viszont beszélnünk kell az Atyával, az Ő Igéjét rendszeresen olvasnunk kell és közösségben kell lennünk Vele. Tanuljuk meg az Úr Jézustól, hogy mindent megbeszélt az Atyával, még fájdalmát, terheit is, kéréseit és egész életét pedig alárendelte Neki. Mi is hasonlóképpen cselekedjünk és legyünk az Atyának hálás gyermekei!

Tóth József

DÉLUTÁN | 

Hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben

Igehely: 2Kor 1:8-11

Az önmagunkban vagy másokban való bizakodás iszonyatos károkat tehet az Úrral való kapcsolatunkban. Az igében nyilván nem arról van szó, hogy ne bízzál meg lelki testvérekben, vagy ne legyen helyes önértékelésed. Arról van itt szó, hogy kitől várod a segítséget a próbában? Isten bármit és bárkit felhasználhat, de a segítséget Ő küldi, akárkin keresztül is érkezik az. Pál és munkatársai csak az Úrban bíztak. Isten cselekszik, ha gyermekei bíznak Benne: megmentette őket, sőt e súlyos próba után különös áldásokat éltek át.

1. Kiönthették szívüket a testvéreknek. Áldott az a közösség, ahol a Sátán nem tud beférkőzni pletyka, káröröm, pökhendiség és egyéb bűnök formájában! Ahol minden hívő otthon érezheti magát, és egymást támogathatják!

2. Átélhették az értük elhangzott imák erejét. Soha ne hanyagoljuk el az egymásért mondott buzgó imát! Imaláncot alkotva nem győzhet le a Sátán és a korunkat gyötrő stressz.

Adja meg Urunk, hogy együtt, mint egy család, csak Benne bízzunk, és így együtt át is éljük csodás szabadítását!

Bányai István

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.