2018. július 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Gondoskodj másokról!

Igehely: Fil 4:10-20; Kulcsige: Fil 4:19 „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.”

Ebben a levéltöredékben Pál őszinte beszámolóját látjuk. Elmondja szükségeit, és a filippiek gondoskodása, támogatása örömmel tölti el, mert érzi a testvéri törődés gyakorlati megnyilvánulását. Járjunk mi is nyitott szemmel, szívvel, hogy tudjunk mi is a szükségben lévőkön segíteni. Ezzel örömet szerzünk nekik és jócselekedetünk Isten előtt kedves illatú áldozat lesz, amely kamatozik a mi javunkra Isten bankjában. Gondolkozzunk el ezen a mondáson: amit másnak odaadsz, az marad meg neked, mint lelki érték. Pál a Galatákhoz írt levélben tanítja a gyülekezetet és egyben minket is arra bátorít, hogy tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. Ezen testvéri törődés vonzóvá teszi a gyülekezetet, a körülöttünk élők is felfigyelnek erre a kegyes életre, jó cselekedetre. Lehet, hogy a sátán sok ötletet ad arra nézve, hogy miért lett rászoruló embertársunk, és azzal a gondolattal kísért, hogy hiába segítesz, úgysem változtathatsz semmin, de mi beszéljük meg az Úrral és tegyük meg azt, amit Ő vár el tőlünk.

Tóth József

DÉLUTÁN | 

Ismét fölkelek

Igehely: Mik 7:7-10

Mikeás nevének jelentése: Kicsoda olyan, mint Te? Eljutottam-e már erre a rácsodálkozásra, hogy Isten lénye ennyire lenyűgözzön? Ha folyamatos a Vele való kapcsolatom, akkor mindig többet enged megismernem az Ő csodálatos lényéből. Ez a titka a hívő ember erejének.

A keresztyén élet nem arról szól, hogy soha nem esünk el, hanem arról a boldog tapasztalatról, hogy ha elestem, az Úr felsegít engem! Sajnos, át kell mennünk sötét időszakokon is, amikor bűneink miatt kerülünk megszorított helyzetbe, és egyben az ellenség támadása is felerősödik. Onnan lehet ezt felismerni, hogy mindig Istent vádolja: „Hol van az Úr, a te Istened?” Istenünk különös kegyelme, ha ilyen időszakokban betölt a Szentlélek, aki rávilágít bűneinkre, de meg is vigasztal, megerősít, és jó reménységgel tölt el a jövőt illetően. Ő fog nekünk igazságot szolgáltatni ellenségeinkkel szemben, és kivisz az igazi világosságra, a jelenlétébe!

Amíg hitünk egyedül Krisztusban gyökerezik, semmi nem tud minket legyőzni! A szent tudja: én legyőzhető vagyok, de Jézus már győzött, és hit által ez a győzelem az enyém is!

Bányai István

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?