2018. február 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
Hogyan hallgatom az igét?

Igehely: Lk 8:16-18; Kulcsige: Lk 8:18 „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”

Nagyon fontos kérdés ez, melynek megválaszolásához nagy bátorságra, őszinteségre és alázatra van szükségünk. Sokkal könnyebb megvizsgálni, hogy hogyan hallgatják mások, vagy megkritizálni a hirdetését, de hogy hogyan hallgatom én, ez kemény dió.

Az igének alapvető tulajdonsága az, hogy mennyei világosságot áraszt szellemileg sötét világunkban. Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága (Zsolt 119:105) - tesz bizonyságot Dávid. Jézus Krisztus, aki a testté lett Ige, ugyanakkor a Világ Világossága is, aki azért jött és tanított, hogy megvilágosítson minden embert (Jn 1:9; 8:12).

Úgy kell hallgatnunk az igét, hogy az át tudjon világítani minket, mint egy mennyei röntgensugár, leleplezve minden titkot szívünkben. Csak úgy van értelme az igehallgatásnak, ha megtartjuk és alkalmazzuk azt (Jak 1:22). Ha nem így teszünk, fenn áll a veszélye, hogy a „nagy átvilágításkor” mindent elveszítsünk!

Szoktál-e önvizsgálatot tartani az ige fényében, vagy csak másokat vizsgálsz?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Ne sántikálj!

Egészséges ember egyenesen jár, célegyenesen. A sántikálás valami bajnak a jele. Izráel, az ÚR választott népe évek óta Baált imádja, ennek ellenére nem tartja magát pogánynak. Kik is voltak ők igazából? Már ők sem tudták. A cselekedeteik bizonyították ezt. A sántikálás szó írja le őket legjobban: egyszer itt, egyszer ott, de igazából sehová sem tartoznak. Sajnos, ők a jó utat, az élő Isten tiszteletét hagyták el, vele együtt az életet. Betegségük kezelését az alapoktól kellett kezdeni. Legelőször tisztázni kell ki az Isten, hogy a nép tudatosan választhasson. “Az ÚR az Isten” kiáltotta a nép, felfedezve azt, amit állandóan kellett volna tudjon.

Az elkötelezettség hiánya, a tudatlanság, a hiányos ismeret, a személyes tapasztalat hiánya ma is sántikáláshoz, elhajláshoz vezet. „Mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától.” (Ef 4:14)

Az Urat bosszantja, mikor az övéi csak szájukkal tisztelik, de szívük távol van Tőle (Mt 15:8).

Látom a célt? Akkor fussak! Ne pazaroljam energiám, figyelmem, arra, ami engem el akar téríteni az Úrtól!

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?