2018. február 25., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A kegyelem idejében élünk

Igehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:54 „Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!?”

Jézus Krisztus tudta, hogy mi fog rá várni Jeruzsálemben (vádemelés, kicsúfolás és végül a kereszt). Ennek ellenére ment Jeruzsálembe, s éppen a samáriaiak egyik falujában volt, ahol éjszakára megszállni szeretett volna. Azok azonban nem fogadták, mert a zsidók és a samáriaiak között kölcsönös gyűlölet volt.

Az emberek viszonyulása az Isten Fiához – Jézus előre tudta, hogy a testet öltésével mit kell vállalnia. Annak idején szülei számára nem volt hely a vendégfogadó házban, csak egy istállóban (Lk 2:7). Aztán nem fogadták örömmel saját hazájában, Názáretben sem, sőt megbotránkoztak benne, amiről Jézus így nyilatkozott: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában” (Mt 13:57). Végül szolgálatát is elutasították, és hibát találtak benne (Lk 7:34). „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” „Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1:5, 11) Sajnos, ma is sokan elutasítják Jézust, de ő még vár kegyelmesen, hogy az Őt elutasító ember megtérjen.

Jézus Krisztus viszonyulása az emberekhez – A tanítványok mérgesek lettek, hogy Mesterüket nem akarják befogadni, és megszólal bennük a gyilkos indulat. De Jézus, látva a bennük levő lelkületet, megfeddi. Neki más a küldetése: nem ölni, hanem megmenteni jött. “Ha Ő az emberi bűnre Isten igazságos ítéletét akarta volna látni, amint lesújt, akkor nem kellett volna egyáltalán a világra “jönnie.” Ő azért jött, hogy az emberek felől elhárítsa Isten megérdemelt haragját, és e helyett az Ő “megtartó” kegyelmét fordítsa feléjük. Ezért csendesen eltűrte a bántalmat, és szelíden továbbment.” (Viktor János)

Akik elutasították Jézust, azoknak számot kell adniuk. (Lk 10:13-15) „Három dolog soha nem jön már vissza: az idő, a szó, és a lehetőség.” Az idő elmúlt, a lehetőség elszállt, és ők nem ragadták azt meg. Jézus pedig továbbment, és nem erőszakoskodott. „Isten hív, te el ne küldd, Ő látja sorsodat! Ne küldd el, mert az idő eljött, hogy megragadd! Ne küldd el! – a lét tűnő, mint a szél elsuhan.” (HH. 307)

Hogyan viszonyulunk azokhoz az emberekhez, akik most még elutasítják Jézust, és nem akarnak neki engedelmeskedni?

Tóth Róbert

Imaáhítat: 

Könyörögjünk hűséges gyülekezeti elöljárókért! – 1Kor 4:1-2

Bibliaóra: 

Az új életre elhívottak gyülekezete – Ef 4:17-32 (Aranymondás: Ef 4:23-24)

DÉLUTÁN | 

Isten és a bálványok

Igehely: Jer 10:1-16

A leírhatatlant próbálja megfogalmazni igeszakaszunk, amikor rámutat Isten és a bálványok közötti különbségre. A figyelmünket azonnal megragadja az élettelen bálványokkal kapcsolatos találó leírás, de nem vonja el az élő Istenről, akit nagyon jól ismert Jeremiás próféta.

A pogány népek valamilyen formában mindig kiábrázolták isteneiket. A bálványok mögött munkálkodó Sátán ma is el akarja fordítani az ember tekintetét az üdvözítő Istenről. A tízparancsolat az Úr egyedüli tiszteletét követelte meg Izráel népétől, és megtiltotta az Ő kiábrázolását vagy a pogány népek bálványszobrainak imádatát: „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot… Ne imádd, és ne tiszteld azokat…” (5Móz 5:8-9). Az Úr az Isten, és nincs más isten rajta kívül.

A bálvány mesterember alkotása. Az alapanyaga fa, kő, fém. Díszítik, rögzítik, hordozzák azokat készítőik. Élettelen és tehetetlen tárgyak, mint a madárijesztők. Ne légy „madár”, féld az Istent! A bálványoktól nem kell félni, de a hatalmas, élő Isten félelmetes. A népek Királya Ő, akit megillet a tisztelet és imádat. Nem ugyanaz, ha egy természettudományi újságban megnézed egy afrikai oroszlán fényképét, vagy szembetalálod magad vele. Hasonló különbség van a bálványok és az élő Isten között. Hogyan járulunk a mindenható Isten elé, akihez nincs hasonló (6-7a.)?

A bálványok nem beszélnek, de a bölcs Isten szól! Rendelkezik-e valaki Hozzá hasonló bölcsességgel? Kitől kérsz és kapsz útmutatást, tanítást? A bálványtól, a fától? „Egyaránt ostobák és bolondok, hiábavaló a bálványok útmutatása” (8. v.) Az Úr nagyságát nem a tarsísi ezüst, úfázi arany vagy a kék és piros bíbor öltözet határozza meg. Isten ma is szól hozzánk. Kérdezz, hallgasd az élő Istent, őszintén imádkozz, olvasd a Bibliát, figyelj a Szentlélek sugallatára!

A bálványok „semmivé lesznek”, a Teremtő Isten örökké jelen van! Régi korok bálványai, mai idők mesterművei ne kápráztassanak el. Egy valóságos, örökké élő, igazságos Isten van (10. v.), aki bölcs Teremtő, erős Úr (12. v.), a mindenség fenntartója (13.v.) és formálója (16.v.). Ez a felsorolás csak rémítő annak, aki nem az élő Istent féli és imádja. Ha viszont az Ő tulajdona vagy, mint Izráel népe, akkor számodra életed öröme és reménysége.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.