2018. december 6., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A helyreállított edény: újjászületés

Igehely: 2Kor 5:14-211; Kulcsige: 2Kor 5:14 „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.”

Isten szeretet. Ez a szeretet volt Jézus Krisztusban, ezért tudta életét áldozni a bűnös emberért. Ha ajtót nyitottunk, hogy Jézus a szívünkbe jöjjön, Ő szeretetével lépett be életünkbe. A Krisztus szeretete óemberünket a halálra küldi. Átéltük már óemberünk halálát? Csak így leszünk képesek annak élni, Aki meghalt és feltámadt értünk.

Mi, mai keresztyének, nem ismerhettük Krisztust test szerint, de ismerhetjük lélek szerint, és ez sokkal nagyobb ajándék számunkra. Ha Benne vagyunk, új teremtésként élünk. Minden régi, amiért átok alá kerültünk megszűnt, helyre állott Istennel a békességünk, vagyis új edényekké lettünk. Ezért bízhatta ránk a békéltetés szolgálatát, a békéltetés Igéjét. Krisztus követei lettünk, az evangélium hordozói. Krisztus másokért élt, mi Ő érte kell éljünk, mert érettünk halt meg és támadt fel.

Várjuk Krisztus visszajövetelét! A békéltetés szolgálatát végezve talál minket?

Veress Bálint

DÉLUTÁN | 

Menjetek ki közülük!

Igehely: 2Kor 6:11-18

Az ószövetségben találunk olyan parancsot, amely tiltja bizonyos állatok egy igába fogását. „Ne szánts együvé fogott ökörrel és szamárral.” (5Móz 22:10) Isten különbséget tesz tiszta és tisztátalan között, és ezt népétől is kéri. Ne keveredjenek tisztátalan dolgokkal, tisztátalan néppel. Az iga az erőket egyesítette az állatoknál, de ha két olyan állat került egy igába, amely széthúzott, és nem együtt vitték az igát, abból jó nem származott. Igénk ezt a képet tárja az olvasó elé, amikor azt mondja: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában.” (14) A hívő ember csak hívő emberrel képes az élet igáját vinni. Ha nem hívő emberrel van egy igában, állandó konfliktus van, mert más az irány, és mások a célok. Ez érvényes vállalkozásban, barátságokban és házasságban is. Az egyik Isten temploma, a másik a bűn fészke. Az egyik Isten gyermeke, a másik Sátán foglya. Aki tudatosan nem adta még át magát Istennek, az a sátán családjában van, és ezért nem lehet köze a hívővel. Ez nem azt jelenti, hogy a hívő nem szolgálhat feléje, hogy megnyerje őt Krisztusnak. Közös útjuk viszont csak akkor lesz, és lehet, ha mindkettőjükben krisztusi lelkület van.

Budai Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.