2018. december 21., péntek

DÉLELŐTT | 
A Krisztushoz gyűlésünkből fakadó józanság

Igehely: 2Thessz 2:1-5; Kulcsige: 2Thessz 2:2/a „Ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat.”

A józanság a szellemi emberek egyik erőssége (2Tim 1:7). A józan szó szinonimái: higgadt, mértéktartó, fegyelmezett, realisztikus, összeszedett.

A thesszalonikai gyülekezet azt gondolta, hogy az általuk elszenvedett üldöztetések a nagy nyomorúságot jelentik (amiről úgy hallották, hogy nem lesz részük benne). Különféle hamis tanítások rémítették őket. Jobban tették volna, ha emlékeznek, ragaszkodnak a bibliai tanításokhoz, amiket már kaptak.

A józanság figyelmeztet bennünket, hogy egyre közelebb van a Messiás visszatérte, de még nem zárult le a kegyelmi időnk. A józanság emlékeztet, hogy csak a Krisztust kitartóan követők ragadtatnak Hozzá, amikor értük jön (1Thessz 4:17). A józanság segít, hogy hűségesen dolgozva várjuk vissza Urunkat.

„Legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1:13) „Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4:7)

Bennünket mi aggaszt Krisztus visszajövetelével kapcsolatban? Miben nyilvánul meg józanságunk?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Szól a bal keze felől állóknak

Igehely: Mt 25:41-46

Az emberiség történetének kezdetétől megfigyelhető Isten kegyelmének ez a megnyilvánulása: szól. Szava által megteremtette a mindenséget és rendelkezéseket adott az embernek az élethez. De szólt később a bűnben rejtőzködő Ádámhoz, az elfordult Izraelhez, a gazdag ifjúhoz, Júdáshoz, a természet által szól minden emberhez (Róm 1:19-21), s szól majd az utolsó napon a bal keze felől állókhoz is. Milyen megrendítő, hogy Ő, aki azt mondta, hogy Jöjjetek énhozzám mindnyájan, az utolsó napon, a bal keze felől állókhoz így szól majd: menjetek! Az elutasításra azáltal szolgáltak rá, hogy nem tették a jót: nem adtak az éhezőnek, a szomjazónak, a mezítelennek, nem fogadták be a jövevényt, nem látogatták meg a beteget. Válaszukban mentséget keresnek: Uram, mikor láttunk téged…? De a király személyválogatásukat, szeretetlenségüket leplezi le. Az Ő esetükben is igaz, hogy nem cselekedetek alapján adatik az üdvösség (Ef 2:9), de míg ők nem engedtek a jónak, addig a Jót, a Megváltót utasították el. Ugyan erre a csoportra utal Jézus, amikor a Mt 7:23-ban azt mondja, hogy az isteni akarat teljesítésének elmulasztásával gonosztevőkké lettek.

Feladatunk, hogy tegyük a jót, ne a gonoszt. Értékeljük, amíg így szól: jöjjetek énhozzám mindnyájan!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.