2018. december 18., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten nem feledkezik meg

Igehely: Ézs 49:14-26; Kulcsige: Ézs 49:15/b „De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”

Sion gyakran panaszkodott, hogy az Úr elhagyta, nem törődik vele! Az igazság fordított: még a többszöri figyelmeztetés ellenére is ők távolodtak el Tőle. Ugyan megtörténik, hogy egy anya megfeledkezik csecsemőjéről, de Isten nem feledkezik meg népéről és szükségeikről! Mindig együtt érez velük. Szereti és neveli őket. Viszont olykor próbára teszi őket.

Isten a tenyerébe véste be nevüket. Városfalaik szüntelen Előtte vannak! Azokon gondolkodik, azokról gondoskodik. Mily nagy szeretet ez! Messze túlhalad az ismert anyai szereteten. Viszont az örök Isten valóban elfelejti a Hozzá térők bűneit, hűtlenségét, elrontott múltját! Ennek következtében népének utódai ékszerekként fognak ragyogni! Összegyűlnek, haza sietnek, ellenségeik pedig eltávoznak közülük. Sion örvendeni fog gyermekeinek!

Az Úr megvív népének ellenségeivel. Legyenek ők akármilyen erősek, erőszakosak, rettegettek, mégis elveszi tőlük hadifoglyaikat, zsákmányukat! Akkor meglátja mindenki az Úr hatalmas szabadítását esendő népe életében!

Mikor panaszkodtál Istenre utoljára? Hogyan látod gyermekeid jövőjét?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Az egek ropogva felbomlanak

Igehely: 2Pt 3:7-10

Péter apostol a Krisztus utáni első században az utolsó napokról ír. Már akkor voltak csúfolódók, akik azt mondták, válaszul a Jézus visszajövetelét hirdető keresztyén tanításra, hogy eddig sem változott semmi, s ezután sem fog. Az apostol emlékezteti a Kis-ázsiai testvéreket, hogy a gúnyolódók állításaink éppen az ellenkezője igaz: volt változás (özönvíz a bűn miatt), és lesz változás (Jézus visszajön).

Emberemlékezet óta biztosnak tetszik az ég és a föld megléte. Péter szavai által azt mondja az Úr, hogy ami évezredek óta biztosnak tűnik, elmúlik, felbomlik. Jézus visszajöveteléről bizonyossággal tanúskodik Péter, annak ellenre, hogy ő is várta, sőt közelinek hitte annak megvalósulását (ApCsel 1:6). Emlékezteti a testvéreket arra, hogy egyedül Isten az, aki valóban örökké ugyanaz, nem változik. A megígért visszajövetel látszólagos késlekedésének oka, hogy Isten türelmes az emberhez, nem akarja, hogy bárki is elvesszen, de azt akarja, hogy mindenki megtérjen.

Mindannyian szembesülünk majd az ég és föld elmúlásával. Mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Urat. Mindannyiunknak emlékezni kell az ígéretekre, és hinni, állhatatosan várni Jézus Krisztus visszajövetelét.

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.