2018. augusztus 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Tisztítsa meg magát az, aki az Úr nevét vallja!

Igehely: 2Tim 2:19-21; Kulcsige: 2Tim 2:21 „Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

A mindennapi életben sokszor jól jöhet egy magas beosztásban lévő emberrel való ismeretség. Pál a világ leghatalmasabb Urával való kapcsolatáról ír. Ennek az ismeretségnek két oldala van.

1. Ismeri az Úr az öveit. Isten mindentudó, Ő tud mindenkiről, de az öveit ismeri, azokat, akiket vérén megváltott, azokkal közösségben van. Ez az „ismerni” szó egy kapcsolatot fejez ki.

2. Akiket Isten ismer – akiket Krisztus az Ő vérén megvásárolt magának, azok megvallják Krisztus nevét. Ezt a megvallást, bizonyságtevést alátámasztja az életvitel, másképpen nem hiteles. Isten neve szent. Nem lehetséges, hogy míg ajkunkon Krisztus nevét hordozzuk, addig szentségtelen életmódot folytassunk. Nem mondhatjuk, hogy ismeretségben, vagyis közösségben vagyunk vele, ha hamis módon szerzünk anyagi javakat.

Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől (1Jn 1:7). De nekünk is van felelősségünk: „akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen Ő is tiszta (1Jn 3:3)

A gazda csak az ilyen tiszta edényt tudja használni. Használható vagy-e Jézus Krisztus szolgálatában?

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Valódi biztonság

Igehely: Róm 8:37-39

Hívő életünk kezdete után hamar rájövünk, hogy ez nem egy sétagalopp, inkább hasonlít egy küzdelemhez. Harc a régi természettel, a levegőbeli hatalmasságokkal, és azoknak megnyilvánulásaival. A Sátán hadat indíthat üldöztetés által, akár életünk megsemmisítésére is törhet. Ki kerül ki végül győztesen? – tevődik fel bennünk a kérdés. Hála a mi Megváltónknak, a harc végkimenetele már eldőlt a kereszten. Jézus Krisztus szeretete, amely a Golgotán kieszközölte a mi bűneink bocsánatát, egyben diadalmunk biztosítéka is. Zákeus megtérésekor mondja Jézus: „azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Minket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre. Az Ő szeretete Jézus Krisztus által úgy magához láncolt minket, hogy azt senki és semmi el nem szakíthatja. Ez valódi biztonságot ad számunkra (üdvbizonyosságot). Nem elbizakodást (Fil 2:12). Semmi sem szakaszthat el tőle, ha az Ő oltalma alatt, ha az Ő szeretetében élek. Életed legnehezebb szakaszában is kapaszkodj az Úrba, akkor általa diadalmaskodni fogsz.

Ma milyen harcaid voltak?

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.