2018. augusztus 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
„Én vagyok a jó pásztor”

Igehely: Jn 10:1-18; Kulcsige: Jn 10:11 „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”

„Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem.” (14) Jézus egyenként, név szerint ismeri a Rá bízottakat. Nemcsak hogy ismeri, de életét is adja értük, mint jó pásztor a juhaiért. (15) Kik azok a személyek, akiket Isten ránk bízott? Fel tudunk sorolni legalább két-három személyt, akikről elmondhatjuk, hogy Isten ránk bízta őket, hogy foglalkozzunk velük, ismerjük meg, és vezessük őket Krisztushoz, majd pedig tovább a megszentelődés útján? Isten gyümölcstermő életre hív bennünket. Legyünk azok a személyek, akik a Jó Pásztorhoz vezetünk embereket a mai napon. Ha pedig még nem kezdtük el ezt a fajta munkát, kérjük ma Istentől, hogy mutasson meg olyan személyeket, akikkel megismerkedhetünk, és akikkel foglalkozhatunk, bemutatva nekik Őt, aki azt mondja magáról: „Én vagyok a jó pásztor.” (11. v.) Az ilyen hozzáállású embereknek Isten mindig készségesen segít.

Szűcs Dániel

DÉLUTÁN | 

„Meghallja kiáltásomat”

Igehely: Zsolt 40:1-6

„Várva vártam az Urat” – milyen meghitt kapcsolatból áradó kijelentés. Ebben az Igében ott találjuk az Istenbe vetett bizalom kulcsát. És mi is ez a kulcs? Az, amit Dávid király is kívánt: az Istennel való személyes kapcsolat. Dávid ott volt a pusztulás vermében, és prioritásként nem a szabadulást várta (biztosan azt is), hanem az Urat. Nem csak a szabadulását várta, hanem első sorban a Szabadítóját, a Mindenható, Szerető Istent, aki képes őt megszabadítani. Ez a kulcs az Istenben való bizalmunk megerősítéséhez. Az emberek többsége általában nem az Úrral való közösség után kiált. Nekik nem kell az Isten, nekik csak az Ő szabadítása kell. Ne legyen ez így velünk, akik Isten gyermekeinek valljuk magunkat. Keressük először Istent, a Szabadítót, aki sohasem hagy bennünket a pusztulás vermében, ha Őt hívjuk. Dávid múlt időben beszél a küzdelmeiről, de ugyanakkor rámutat a győzelemre is. Legyen ez bátorítás számunkra is. Lehet győzni Isten Lelke által, nem a magunk erejéből. Építsünk ez igazságra, mert Isten meghallja kiáltásunkat, ezért forduljunk bizalommal Hozzá.

Szűcs Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.