2018. augusztus 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Találkozás Krisztussal

Igehely: ApCsel 26:12-20; Kulcsige: ApCsel 26:15 „Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”

Mekkora élmény lehetett meghallgatni ezt a védőbeszédet! Többet ér, mint egy népszerű „stand up”-os nevettető kabaréja, vagy egy felkapott előadó mélygondolatú brillírozása. Pedig itt nem kitalált mesék sztorizgatása és nem filozofikus elmélyedés boncolgatása hangzik el - hanem az Élő Istennel való találkozás hiteles tanúságtétele. Ráadásul nagy része (43%-a, az egész védőbeszédnek pedig 18%-a) Jézus akkori szavainak idézése - legalább 25 évvel az átélt események után. Éppen emiatt olyan megkapó, döntésre kényszerítő és élet-halál fontosságú!

Heti elmélkedésünk végén méltó, hogy Jézus bemutatkozása: „Én vagyok” (15b), serkentsen minket is az Ő további megismerésére (16b). Fog még magáról nekünk is kijelenteni dolgokat, jellemét, terveit. Fog még adni feladatot és a hozzá szükséges erőt. Ismerkedjünk Istennel bátran, a Krisztusban adott teljességéig (Kol 2:9-10a)!

Idézd fel találkozásaidat Krisztussal!

Milyen élettörténeteket olvasol (hallasz, nézel) szívesen?

Mit ad Jézus személye istenképedhez?

Papp Dániel

DÉLUTÁN | 

Örömmel viselt hosszútűrés

Igehely: Zsolt 119:71-72

Jó nekem, hogy nyomorúság ért – mondja a zsoltáríró. De miként tekintheti értéknek az ember önnön nyomorúságát? Úgy, ha belátja, hogy a nehézség nélkül tévelygett (67), eltévelyedett a rendelkezés szerinti céltól, és a nyomorúságban a célt elrendelő Isten segítő szándékát látja. A koncentrációs táborban megszólította a zsidó a rabbit: Rabbi, nehéz zsidónak lenni! Ha nem lenne nehéz – hangzott a válasz – akkor már nem lennél zsidó!

Hogyan örvendezhet jobban az ember a valaki által rászabott törvénynek, mint a hatalmat, jólétet, önállóságot biztosító ezüstnek és aranynak? Csakis úgy, ha a törvényt adó személyben megbízik, és a törvény betöltésében az élet, hatalom, jólét megvalósulását látja.

Olyan világban, ahol a nehézségek elől az ember minden áron menekülne, és a jólétért, hatalomért és önállóságért bármilyen árat megfizetne, gyakorolnunk kell magunkat az ige szavai szerint: értékelni azt a nehézséget, amibe Isten enged, és engedelmeskedni törvényének, kiengedni a kezünkből az önállóság, jólét, hatalom fegyvereit.

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.