Igehely: Zsolt 104; Kulcsige: Zsolt 104:13 „Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.”
Nem könnyű valamit alkotni, viszont teremteni szép és nemes feladat. Ahhoz, hogy egy alkotás megfeleljen annak a célnak, amiért tervezve lett, szükséges hogy hozzáértő személy vagy személyek időt és energiát áldozva, megalkossák. A képzőművészeti, építészeti és technikai alkotások egy idő után restaurálásra szorulnak, egyszóval gondoskodni kell róluk. A világmindenségben ezeket a munkálatokat a mi Istenünk végzi egyedül. Ő a Teremtő és mivel nemcsak hatalmas, hanem szerető és gondviselő Isten is, ezért gondoskodik alkotása fenntartásán. A Biblia első lapjain olvashatunk arról, hogy a bölcs isteni terv időrendben hogyan valósult meg. Ugyanezt a folyamatot a 104. Zsoltár költői formában mutatja be nekünk. Tömören megfogalmazva azt mondhatjuk, hogy Isten úgy teremtette ezt a világot, hogy minden élőlény jó, megfelelő körülmények között élhessen. A 13. versből láthatjuk, hogy ez a gondoskodás folyamatos és az egész teremtett világra érvényes (11-18 v.). Isten nélkül félelem, halál, elmúlás van, de az Ő jelenléte a gondoskodásról, életről, áldásról szól (27-30 v.). Ha az embereket a világmindenséghez viszonyítjuk, elmondhatjuk a zsoltárossal, hogy „micsoda a halandó... az emberfia”? De mindezek ellenére Isten különös bánásmódban részesíti a teremtés koronáját, törődik vele, gondoskodik róla és minden más alkotását alárendeli. (8. Zsoltár) Eddig beszéltünk a teremtés és gondoskodás fizikai oldaláról, de nem mehetünk el szó nélkül a teremtés és gondoskodás lelki megközelítése mellett sem. Isten, látva az ember elesését, bűnösségét, nem mondott le róla, hanem kimutatta szeretetét Egyszülött Fia által. Aki elfogadja az Ő áldozatát az újjászületik, új teremtés lesz. Ha őszinték vagyunk, elismerjük, hogy az újjáteremtett embernek is vannak harcai, (Róm 7:14-25) és ahhoz, hogy ezekben a harcokban győzni tudjunk, szükségünk van Isten gondoskodására. Csak az Ő karja tud megvédeni, hatalma megőrizni. (1Pt 1:5) Mindezekért hálásaknak kell lennünk! A zsoltár Isten dicsőítésével kezdődik és azzal is fejeződik be, ami arra tanít bennünket, hogy a hálának és a dicsőítésnek ki kell töltenie egész életünket. Újjá vagy már teremtve? Örül neked Isten? (31b)
Szeghalmi Győző
Imádkozzunk az igehirdetőkért! – Ef 6:18-20
Teljesítsd az Úr parancsolatait! – 5Móz 5:1-22; 6:4-9 (Aranymondás: 5Móz 6:4-5)
Nem test szerint vitézkedünk
Igehely: 2Kor 10:1-11
Korinthus egyszerre volt híres és hírhedt. A „korinthusi erkölcsök” rossz hírére való utalás a Sztrabón által feljegyzett közmondás illik: „Nem mindenki mehet Korinthusba”. Érthető, hogy még a „Krisztus megragadottja” (Fil 3:12), Pál is „félelem és nagy rettegés között jelent meg” a városban (1Kor 2:3; ApCsel 18:9b-10).
Korinthusban a gyülekezeti élet „üzemzavarai” tartósnak bizonyultak; a fő ok – Pál szavaival: „mert még testiek vagytok” (1Kor 3:3a). Nem véletlen, hogy hosszantartó feszültség jellemezte az apostol és a gyülekezet kapcsolatát. Korábban (1Kor) a pártoskodás, a hívek közösségi és magánéleti visszásságai állnak az előtérben, most (2Kor) Pál és a gyülekezet között kezdetben meglévő bizalmi kapcsolat vált kétségessé. Nagy szerepe volt ebben az apostol kívülről érkező ellenfeleinek, akik maguk is „testi emberek”, „csúfolódók”, „szakadásokat támasztanak” (Júd 18-19). Vádaskodásaik Pál apostoli tekintélyét hivatottak aláásni, azt sugallva, hogy Pált nem a Lélek vezeti. „Bizonyító” érveik: az apostol kiismerhetetlen (levélben erélyes, szemtől szembe alázatos); „testi megjelenése erőtlen és beszéde szánalmas”. És a lényeg: hiszen „ki mint él, úgy ítél”, tehát Pál „test szerint él”.
Figyelemre méltó, hogyan hárítja el az apostol az őt ért rágalmakat. Krisztusi szelídséggel és Urától kapott hatalmának erejével. Ezért harcának „fegyverei nem testiek” (rábeszélés, zsarnokoskodás mások hite felett), hanem az „Isten kezéből” származóak.
Pál példája kötelez; a kérdések most bennünket faggatnak. Elmondhatjuk-e: ugyan „testben élünk”, de „nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint (Róm 8:4b)? Milyen vitézei vagyunk az Úr ügyének? Igaz-e reánk nézve: „ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt” (2:4)? Alkalmasak vagyunk „az Isten kezében erődítmények lerombolására”? Ne maradjunk „Krisztusban kiskorúak” (1Kor 3:1)!
Testvérek, óvakodjunk a test szerinti viaskodástól, mert „a test szerinti élet halálra szánt” (Róm 8:3). Küzdjünk az Isten fegyverzetével (Ef 6:3) – „az igazság igéjével, Isten erejével”. Motiváljon Urunk drága ígérete: „ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha” (Jn 8:51).
Leopold László
