2017. október 30., hétfő

DÉLELŐTT | 
Mivel dicsőíthetné Istent a bűnös?

Igehely: Józs 7:16-26; Kulcsige: Józs 7:19 „Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem!”

„Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének” (Józs 7:19a). Ezt a gondolatot olvasva és hallva mi mást mondanánk: ÁMEN! Ki az, aki méltó dicséretre és dicsőségre? Egyedül Isten. Ezzel a legtöbb olvasó egyetért. Józsué, Izráel vezetője ezt a felhívást egy olyan embernek mondta, Ákánnak, aki Isten törvénye ellen vétkezett: a kiirtandó dolgokból magának félretett, úgy gondolván, hogy senki nem tudja meg. Miután kitudódott Ákán bűne, akkor szólt az imént idézett szavakkal Józsué a vétkeshez.

Mivel dicsőíthetné Istent a bűnös? Jogos kérdés. Józsué nem arra buzdítja Ákánt, hogy bűnnel a szívében kezdjen el nagy hangon énekelni, és szép szavakkal imádkozni. Isten előtt nem elfogadható az olyan dicséret, ami bűnnel párosul. Józsué bűnvallásra hívja Ákánt. Amikor az ember megbánja, hogy vétkezett Isten ellen, ezzel egyidejűleg elismeri Isten szentségét, nagyságát és az ember feletti uralmát. A bűnvallással és megtéréssel dicsőíthetjük Istent.

Hogyan tudódott ki Ákán bűne? Van-e mit bevallanod Istennek, és van-e miből megtérned?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

A bűntől való szabadulás gyümölcse

Igehely: Róm 6:19-23 „Emberi módon beszélek, mert erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgálatába állítottátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy szentek legyenek. Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 1Móz 2,17 ; Gal 6,7-9

Meg lehet egyáltalán szabadulni a bűntől? A megtért, újjászületett ember többé nem vétkezik? A hívő embereket többé nem lehet bűnre csábítani? Megannyi kérdés, amely könnyen eszünkbe juthat az igeszakasz olvasása folytán. A Római levél egyértelmű választ ad arra, hogy a bűn hatalmától meg lehet szabadulni, de a vétkezés lehetősége halálunk napjáig fennmarad. A most olvasott igeszakasz valójában két lelkiállapotot mutat be: 1. Valaki a bűn szolgája, tehát a vétkek, szenvedélyek irányítják az életét. 2. Valaki Isten uralma alatt él, az ő szolgálatában áll.

Van, akit az alkohol, nikotin, internetfüggőség, irigység, rosszindulat láncaiból szabadított meg, de még ezer és ezerféle bűn van, melyekből az Úr teljes szabadulást tud adni. Tulajdonképpen neki minden bűn felett hatalma van. Amikor Jézus valakit megszabadít a bűneiből, ugyanakkor az ő szolgájává is teszi. De ez a szolgálat már gyönyörűséges, és igénk szerint a gyümölcs a szent élet, majd végül az örök élet. „Tégy foglyoddá, Uram, akkor szabad leszek!” (HH 714)

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.