2017. október 24., kedd

DÉLELŐTT | 
A Fiú kijelentette az Atyát

Igehely: Jn 1:9-18; Kulcsige: Jn 1:18 „Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. * 2Móz 33,20 ; Mt 11,27 ; 1Tim 6,16

Egy alkalommal Filep ezt mondta az Úr Jézusnak: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát!” (Jn 14:8). Az emberben általában feltevődik a kérdés: Milyen is az Isten? Ha egyszer láthatnám! Ott van a vágy sokakban, lehet, csak kíváncsiságból, hogy valahogy, valamiképpen meglássák Istent. Egyesek, amikor nehézségben vannak vagy hitetlenséggel küszködnek, ezt mondogatják: Ha Isten megjelenne, és itt lenne, akkor hinnék! Filep, Jézus Krisztus egyik tanítványa is vágyott arra, hogy lássa Istent. Mit felelt erre maga a Mester? „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát” (14:9)

Istent Jézus Krisztus által ismerhetjük meg. Aki kész Krisztust megismerni, az megismeri az Atyát, vagyis Istent. Aki kész Krisztusban hinni, az Istenben hisz. Aki kész engedni azt, hogy a Biblián keresztül Isten Szentlelke bemutassa az embernek Jézus Krisztust, az megismerheti magát Istent.

Mi gátolhatja azt meg, hogy az ember higgyen Istenben? Mi jellemezi azt, aki nem hisz Istenben? Milyennek ismerted meg az Atyát Krisztus által?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Szabadság és szolgálat

Igehely: Gal 5:1, 13-15 „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”3Móz 19,18 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!”

Ez a két fogalom látszólag kizárja egymást. Ha valaki szabad, akkor hogyan szolgál mégis?! A szabadság és szolgálat valójában összetartozó kifejezések. A megoldást az első versben találjuk: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket”. Ez elsősorban a bűnöktől, különféle szenvedélyektől való szabadságot jelenti, de ugyanakkor lehetőséget, szabad utat a szolgálatra is. A Galácia tartományban található gyülekezetek (Ikónium, Lisztra, Derbé) tagjai nagyon nehéz időszakon mentek át a levél írásakor. Ezekben a gyülekezetekben megjelentek olyan törvényeskedő tanítók, akik szerint Jézus Krisztus váltsághalála nem elegendő az üdvösséghez, hanem ezt még ki kell egészíteni az ószövetségi törvények és rendeletek szigorú betartásával is. Pál óva inti a testvériséget ettől a felfogástól, hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus áldozata teljes lelki szabadságot hozott. De mégis, mi a tennivalónk? Pál válasza: „Szeretetben szolgáljatok egymásnak, mert a törvény betöltése a szeretet”. Az apostol a 15. versben rámutat arra is, hogy a törvényeskedés feszültségekhez és veszekedésekhez vezet.

Könyörögjünk azért, hogy éljünk lelki szabadságban, és szeretetben szolgáljunk egymás felé.

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.