2017. október 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Kegyelem mindörökké?!

Igehely: Ám 7:1-9; Kulcsige: Ám 7:6 „Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr.”

Ámósz, az Istentől kapott látomások során kétszer szólította meg az Urat, és kérte tőle a kegyelmet. Először ezt mondja „Ó Uram, Uram bocsáss meg”. Sokszor mondjuk, hogy „bocsáss meg, Uram” anélkül, hogy igazi bűnbánattal feltekintenénk a Golgotára, ahol a mi Urunk Jézus Krisztus az életét adta minden hitetlenségünkért és álnokságunkért.

Másodszor Isten emésztő tüzet bocsát a földre, mint az ítélet napján. Azt olvassuk, hogy tűz emésztette meg a nagy mélységet. Általában, az ember csak akkor száll magába úgy igazán, amikor az életét veszélyben érzi. Ezt látjuk Ámósz felkiáltásában „hagyd abba!”. Vajon ha láttuk volna élőben Jézus kereszthalálát, mikor állítottuk volna meg, mikor mondtuk volna „ó Uram, Uram hagyd abba”, én vagyok a bűnös, én érdemlem a büntetést, nem Ő? Ezt ma megtehetjük! Abban a formában, ha követjük, amit Jézus mondott és életünket áldozzuk a mi barátainkért (Jn 15:13). Ez áldozattal jár: hogy minden nap a barátaink javát keressük, fel kell áldoznunk a sajátunkat.

Amikor leengedik a függőónt, az egy ideig kileng, azután megáll. Egyszer a kegyelem időszaka is letelik, és akkor nem lesz menekvés, nem lesz kibúvó a gonoszságaink alól. Jézus ma arra hív, hogy maradjunk meg az Ő kegyelmében.

Ferkő Attila

DÉLUTÁN | 

Ő maga ajánl bennünket

Igehely: 2Kor 10:8-18

Korinthusban némelyek Krisztusra hivatkozva akartak az apostollal szembehelyezkedni, aki Krisztusé volt, sőt, különleges megbízatást kapott tőle. De ő tudatában volt annak, hogy egységet kell munkálnia nem meghasonlást: Isten „építésetekre adta hatalmát” (8.v.), nem rontásra. Épp ennek tudata kötelezte arra, hogy súlyos és kemény igazságokat is érvényesítsen. A hamis apostolok önjelölt, maguktól eltelt emberek, akik a külsőségeket nézték elsősorban. Pál más alapra helyezkedett. Ő egy olyan mértékhez igyekezett igazodni, amelyet nem maga, hanem Isten szabott ki számára. Bízott abba, hogy őt mindenkor „az Úr ajánlja”, és az lesz munkásságán az igazi „kipróbáltság pecsétje.”

Gondolkozzunk el korunk standardjain. Ki állapítja meg, mi a helyes, erkölcsös? Hogy kell öltözködni, viselkedni, gondolkodni? Figyeld meg, mi hangzik a televízióban, hova látogatnak az emberek a világháló oldalain? Nézd meg a sztárokat, politikusokat, mit hisznek, mit támogatnak, mit képviselnek? Milyen eseményeknek van hírértéke? Te mihez méred magad? Ne másokhoz mérd magadat, hanem Isten szentségéhez, és akkor megbízható ember vagy, akit az Úr ajánl.

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?