2017. október 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Jobban hinni az ördögöknél

Igehely: Jak 2:14-26; Kulcsige: Jak 2:19 „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.”

Jakab apostol meghúzza a vészféket, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy lehet hinni Istenben, és mégis elkárhozni! Nem jó, hogy hiszek Istenben? De igen, csak nem mindegy, hogy hogyan. Az egészségünk néha válságba kerül, szervezetünk legyengül, önmagában nem tud megbirkózni a betegséget okozó kórokozókkal és külső segítségre szorul. Orvoshoz kell menni, gyógyszert kell szedni vagy műtétre van szükség. Mindez pénzbe kerül. Mit használ nekem, ha tudom, hogy léteznek orvosok, kórházak, gyógyszerek, de félelemből nem megyek el, vagy úgy gondolkozom, hogy ezek az orvosok csak a pénzemre éhesek, azért kell annyi kivizsgálás, annyi gyógyszer; engem nem fognak átverni, az én pénzemen nem fognak meggazdagodni!

Ugyanilyen ostobaság úgy hinni Istenben, hogy közben a saját életemet élem, nem engedek beleszólást neki, nem változtatok az életemen, ha ezt kéri tőlem. Az ördögök, hitük ellenére, Isten ellenségei. Hiszel Istenben? Bizonyítsad be! Térj meg! Fogadd el Jézus Krisztust megváltódnak, és üdvözülni fogsz!

Szilágyi Zsigmond

DÉLUTÁN | 

Az őszinte megtérés áldása

Igehely: Hós 14:2-7 „Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! Hós 12,7 zeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! Zsid 13,15 Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva. Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. Hós 11,9 Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon.”

Hóseás utolsó megtérésre hívása hangzik a választott nép felé: „térj meg, Izráel… mert bűnöd miatt buktál el”(2.v.). A szavakat is a szájukba adja: Ismerjétek el, hogy nélküle éltetek, megtapodtátok szeretetét, úgy tettetek, mint Gómer, miután annyi jót tett veletek. Ezt mondjátok „bocsáss meg!”, „fogadj szívesen!”(3.v.).

Amikor Hóseás Samária utcáin hirdette ezt, a nép semmibe vette. Néhány év után a bűn fogságot vont maga után. Aki megátalkodottan elutasítja Isten szeretetét, ítéletet hoz magára. Az ítélet, míg élünk, javító szándékú. Így volt akkor is. A fogságban megtisztultak, Isten kigyógyította őket hűtlenségükből, elfordította róluk haragját.

Az őszinte bűnbánat ma sem divatjamúlt. A megtérés ma is átírja a jövőt. Amikor úgy látom magam, ahogy Isten, kíméletlenül leleplezem magam. Amit kell, emberekkel is rendezek. Hogy válaszol Isten az őszinte megtérésre? Megbocsát, elfelejti a bűnt, elfordul haragja, a lelkiismeret békességre jut, a szív alkalmassá válik minden szent kötelesség teljesítésére, kapu nyílik a lelki áldások felé. „Amint vagyok, így bűnösen, megyek tehozzád megtörten, Te megtisztíthatsz teljesen, fogadj el, Jézusom!” (HH 38)

Székely Béla Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?