2017. november 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus hangjára kezdődik el

Igehely: Jn 5:19-30; Kulcsige: Jn 5:28-29 „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 1Tim 4,16 és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”

Elrendelt dolog, hogy az ember meghaljon, és utána jön az ítélet. A kijelölt igeszakaszunkat olvasva szintén ezzel a gondolattal találkozunk. Amikor az Atya Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, olyan nevet ajándékozott neki, mely névre minden térd meghajol. Emellett Isten hatalmat ad a Fiának az ítélettételre is.

Krisztus ítélő szava egyeseknek életet jelent majd, míg másoknak örök halált. A Megváltó egyeseknek ezt mondja majd: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” (Mt 25:34). Másoknak ezzel ellentétben, sajnos, ezt kell majd mondania: „Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!” (Mt 25:41). Élj Krisztussal úgy, hogy Krisztus szava ne ítélet legyen számodra majd, hanem örök életet jelentő jutalom.

Ki fog majd Isten ítélő széke elé kerülni? Mi alapján fogunk az Isten országába bemenetelt kapni?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

A régit elfeledve, a mennyei célra törekedjünk!

Igehely: Fil 3:12-16 „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; de amire eljutottunk, ahhoz ragaszkodjunk.”

Minden embernek van egy bűnös múltja. Van, akinek a jelene és a jövője is az. Pál apostolnak is volt egy bizonyos múltja, aminek egyes részleteire szégyenkezve, és mély bűnbánattal gondolt vissza. A gyülekezeteknek küldött leveleiben sajnálattal említi azt az időt, amikor vallásos emberként igazából Isten ellensége volt. De milyen jó az, hogy nem kell a múltban leragadnunk, mert van kegyelem, amely megtisztít és megszentel! Ahogyan Pál lezárta a múltat, és egy teljesen új életet kezdett, úgy számunkra is nyitva áll ez a lehetőség.

Ebben az igeszakaszban benne van, hogy felejtsük el, ami mögöttünk van. Azaz ne emésszük magunkat múltbeli hibáinkon, tévedéseinken, mert azok már úgyis megtörténtek, de ha megbántuk és elrendeztük, akkor az Úr megbocsátotta azokat. Pál apostol arra is rámutat, hogy a mások által okozott sérelmeket is felejtsük el, és összpontosítsunk az előttünk lévő lelki célokra. Adjon az Úr nekünk helyes értékelést a múltunkkal kapcsolatban, és világos, előre mutató célokat a jövőre nézve!

Nagy Kasza Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?