Igehely: Kol 3:5-17; Kulcsige: Kol 3:9-10 „Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.”
Tegnap már elmélkedtünk az új ember felöltéséről. Ma elmélyítjük. Ez a levél is abban az évben keletkezett, mint az efézusi. Ebben Pál apostol különböző hamis tanításokkal, téves gyakorlatokkal foglalkozik.
E részben Pál éles határt von az odafentiek, és a földiek közt. Meg kell ölnünk mindazt, ami csak erre a földre irányul. Gyökerestől ki kell irtanunk magunkból a régi emberi természetet, és annak minden megnyilvánulását. Többek között ne hazudjunk egymásnak sem a gyülekezeteken belül, sem azokon kívül. Az új életben, állapotban „már nem fontos, hogy valaki eredetileg zsidó vagy nem zsidó származású, körülmetélt vagy körülmetéletlen, más népből származó idegen, tanulatlan, rabszolga vagy szabad volt. Csak maga Krisztus a fontos, csak Ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is.” (Egyszerű fordítás)
Magunkra kell öltenünk még az alázatot, szelídséget, türelmet. El kell viselnünk egymást még akkor is, ha valaki ellen panaszunk van. A szeretet fog össze tökéletesen mindent. A Krisztus békessége uralkodjék a szívünkben, beszéde lakjék bennünk gazdagon. Amit csak mondunk vagy cselekszünk, mind az Ő nevével összhangban tegyük. Közben legyünk hálásak az Atyának Jézus által.
Hogyan viszonyulunk hittestvéreinkhez? Kívánkozunk-e utánuk? Ők vágynak-e velünk időzni?
dr. Vass Gergely
Szolgálattevőket keresnek
Igehely: Ezsd 8:15-20
Ezsdrás szíve égett az Úrért, s mindent megtett azért, hogy népe a babiloni fogságból hazakerüljön, és megtisztulva szolgálhassák Jahvét. Letelt a fogság ideje, ahová büntetésből került Júda népe, de a többség nem volt hajlandó hazamenni. Szomorú látni azt, amikor a hivatalosak visszautasítják a felkínált lehetőséget. Különösen az volt elkeserítő, hogy az Ezsdrás által vezetett zarándokok között egy lévita sem volt, pedig nélkülük az istentiszteleti rendet sem lehetett helyreállítani. Nekik megfelelt Babilon, megszokták ott, többre értékelték azt a világi életet, elfelejtették hivatásukat, már nem akartak szolgálni az Úrnak.
Végül mégis akadt néhány lévita, akit ki lehetett mozdítani közömbös hozzáállásából, ők csatlakoztak Isten népéhez. Ma is előfordul, hogy megtért emberek világias gondolkodása és életformája háttérbe szorítja azt a szolgálatot, amire az Úr adott ajándékot és elhívást. A Jóisten ma is várja azok jelentkezését, akik hátat fordítanak Babilonnak, és készek hit által vállalni Isten népe közt a szolgálatot.
Szabó Róbert
