2017. november 23., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az új ember viszonya másokhoz

Igehely: Ef 4:17-32; Kulcsige: Ef 4:23 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben!”

Istenhez viszonyulásunk jól nyomon követhető, tetten érhető az emberekhez fűződő viszonyulásunkon. El kell jutnunk az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra. Másik lehetőségünk a pogányok életstílusát követni, akiket hiábavaló és önző gondolatok vezérelnek.

Le kell vetnünk a régi élet szerinti ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott. Így abban gyönyörködik, amit a szent Isten utál és tilt. Kemény, kérges szívű, gátlástalanul tévelygő emberek. A nyereségvágyuk tisztátalanságokba sodorja őket. Ezért tehát vessük le a hazugságot, a haragot, a méltatlankodást, mások megkárosítását, a romboló hatású beszédet. Tagadjunk meg minden keserűséget, kiabálást, indulatoskodást, gonoszságot. Ne adjunk helyet az ördögnek!

Öltsük fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Dolgozzunk tehát serényen, viseljünk gondot a nélkülözőkre is. Építsük egymást beszédünkkel, hozzunk áldást a minket hallgatókra. Okozzunk örömet Isten Szentlelkének, aki elpecsételt a megváltás napjára. Személyválogatás nélkül legyünk egymáshoz jóságosak, irgalmasak, megbocsátók, hisz Isten is ezt művelte velünk Krisztusért.

Mit kell levetnem? Mit kell felvennem? Mikor kezdem?

dr. Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Csak szeretettel!

Igehely: Jel 2:4-7 „De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. * Az viszont melletted szól, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök. * Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.”

Az Úrnak az volt a panasza az efézusi gyülekezet felé, hogy az első szeretet eltűnt a szívéből, pedig a szeretetről az írja az ige, hogy soha nem fogy el. Nem egy fogyócikk, mint egy tábla csokoládé, amit ha megosztunk másokkal, nekünk kevesebb marad. Isten maga a szeretet, nála kimeríthetetlen utánpótlása van ennek. Bátran adjunk belőle másnak is, nyissuk ki egészen szívünket embertársaink felé, hadd áramoljon, mert nem fog elapadni, ha Krisztushoz kapcsolódunk, és mi csak, mint vezetékek, szolgálunk. Ha a szeretet elapadt az életünkben, akkor meg kell térni, újra munkába kell állni, és korábbi cselekedeteinket kell végezni. Ne csak nosztalgiázzunk róla, azt gondolva, hogy az már a múlté, hanem tegyünk érte, hogy visszakapjuk, hiszen ezt parancsba adta az Úr. Ha pedig ott van a szívünkben, adjunk hálát érte, és ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe.

Az efézusi gyülekezet látszólag jól állt, működőképes közösségként van leírva, egészséges tanítással, csak éppen a szeretettel volt baj, ami a legfontosabb a gyülekezet bizonyságtételével kapcsolatban. Ez a helyzet veszélybe sodorta a missziót, és az Úr kilátásba helyezte a gyülekezet felszámolását.

Szabó Róbert

 Napi áhítat

Igehely: Mt 6:24–30; Kulcsige: Mt 6:24)

Mire figyelsz? Jézus arra biztat, hogy nézzük meg az égi madarakat. Ehhez kicsit fel kell emelnünk a tekintetünket, és így vehetjük észre a szárnyukat táró, magasan röpdöső galambokat, cikázó fecskéket vagy köröző ölyveket. Felfelé tekintünk-e? Arra is biztat, hogy figyeljük meg a mezei liliomokat. Ez megállást, elcsendesedést és szemlélődést igényel. Van-e manapság időnk és vágyunk ennyire lelassítani, hogy a növények növekedését, szirmaik kinyílását, színeik pompáját észrevegyük?