– Mk 12:1-12
A mai felvilágosult ember azt vallja, hogy nincs Isten, se mennyország, se pokol. Szerintük mindez csupán a vallásos emberek képzeletének szüleménye. Az ember a maga ura ezen a földön, és ő dönti el, mi a jó neki. Ha valóban létezik Isten, hol van ő, és miért nem látható? Az igében azt olvassuk: a szőlősgazda „idegenbe távozott”. Amikor a tanár bent van az órán, mindenki megpróbál jól viselkedni. De mi történik akkor, ha kimegy, és a diákokat magukra hagyja? Lesz-e közöttük becsületes, aki nem puskázik?
Ez az élet nagy próbája: Hogyan bánik az ember a rábízott „szőlőskerttel”, ha nincs előtte látható módon az Isten? Gondolni fog-e Teremtőjére? Vagy pedig önerejében bízva teljesen magának tulajdonítja az élet javait? Jézus azt tanította: „Adjátok meg… Istennek pedig, ami az Istené.” (Mt 22:21b).
Vizsgáljuk meg magunkat, vajon nem több illetné-e meg Istent az időnkből, a pénzünkből, az életünkből? Ha valóban hiszünk az Úrban, meglátszik ez abban, mennyire örömmel hozzuk elé a szőlőskert gyümölcseit.
Határozd meg, mit foglal magában az a „szőlőskert”, amit Isten rád bízott?
Nagy Ferencz
Barátból testvér
– Péld 17:17
Ismerős, barát, testvér. TESTVÉR – Ez a legnagyobb kitüntetés. Erre törekedni kell, ez nem megy magától, azzá kell válni. Hogyan?
1.Szeretni kell. Ezzel kezdődik az út. Szeretni, meghallgatni, csendben lenni. Olyan személy legyek, akire lehet számítani bármikor. Aki nem járat le, nem beszél ki másoknak és mások előtt. Aki nem erőlteti rád magát, de mindig ott van, amikor szükség van rá. Egy idősebb ember így imádkozott: „Tégy bölccsé, de nem unalmassá, legyek ismeretekkel teli, de nem büszke, segítőkész, de nem leuraló!”.
Mosolyogj, ez sokat számít! Rázz testvéreddel kezet, veregesd meg a vállát, üljetek le beszélgetni, imádkozzatok. Két idős testvér viselkedése maradt meg bennem régóta, egyikük feleségének a temetésén. Kezet ráztak és sokatmondóan egymás szemébe néztek, mintha azt mondanák: „Te is eljöttél?” – „Itt vagyok, mint mindig” – és átölelték egymást. Egy szó se hagyta el ajkukat, de az Isten vigasztalása áradt, érezhető volt.
2. Segíteni kell. A nyomorúság nem kerül el senkit sem, és akkor bizony jól jön a segítség. Nem a zengzetes szavak, hanem a segítőkész kezek, szívek. Ilyen a te szíved?
Szűcs Sándor
