2017. március 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Királyoknak is elmondom

– Zsolt 119:41-48

A Biblia leghosszabb zsoltárának visszatérő gondolata az Úr Igéje. Az író különböző fogalmakkal segíti a mondanivaló megértését: Az Úr törvénye, rendelkezése, döntése, parancsolatai, bizonyságai, intelmei, ígéretei. Értékes kijelentések hangoznak el Isten Igéjéről, pl. „Ne vedd el számból!”, „Meg akarom tartani!”. A zsoltáros, miután hozzájutott ily nagy kincshez, hangoztatja, hogy nem lesz néma, még a királyok jelenlétében is kész bizonyságot tenni Isten Igéjéről. A királyokat választja hallgatóságként, pedig tőlük általában jobban félnek az emberek. Néha megtörténik, hogy az alacsonyabb rangú emberek között is hallgatunk a bizonyságtevéssel. A zsoltáros annak a meggyőződésének ad hangot, hogy teljesen meg van erősítve az emberektől való félelemmel szemben, még a királyoknak is kész Isten Igéjét mondani. Megtörténhet, hogy mi sem ma, sem máskor nem jutunk királyok közelébe, de a szívünk legyen kész a magasabb rangú embereknek is bizonyságot tenni, hisz nincs mit szégyellnünk!
Kész vagy-e az Igét megosztani ma azokkal, akikkel Isten összehoz tennivalóid során?

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

A hamis sáfár mesterkedései

– Lk 16:1-12

E szokatlan példázatot Jézus a tanítványainak mondta, és többek között, két dolgot akart kihangsúlyozni, amit a hamis sáfártól a világosság fiainak meg kell tanulniuk. Az első, hogy bölcsek (eszesek) legyenek. Miben is nyilvánult ez meg? Abban, hogy a hamis sáfár felmérte a veszélyt, és gyorsan cselekedett, bebiztosítva jövőjét. Az Ef 5:15-16-ban azt olvassuk: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Rövid földi életünk alatt örök jövőnkre való tekintettel jó döntéseket kell hoznunk. Ez kell, hogy legyen a prioritás, Isten országát helyezve előtérbe. A második, amit tanítani akart Jézus a tanítványainak, hogy szerezzenek barátokat anyagi javaikkal. Az igaz és hű sáfár földi kincseivel, ami amúgy sem az övé, odafordul a szükségben lévő embertársai felé, és baráti kapcsolatokat épít, segít rajtuk. Mindezt azért teszi, hogy megnyerje őket Krisztus számára. Mennyei Gazdánk tőlünk is elvárja, hogy hűségesek legyünk a földi javak kezelésében, hogy majd mennyei örökségünket is ránk bízhassa.

Kis Ottó Károly

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)