2017. május 23., kedd

DÉLELŐTT | 
Ami a menny örömét táplálja

– Lk 15:1-7 Kulcsige: Lk15:7

Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus örült, amikor látta, hogy a társadalom kivetettjei, a bűnösök és vámszedők jönnek őt hallgatni. Maga mellé fogadta őket, asztalközösséget vállalt velük. Isten Fiának jelenlétében a bűnösök megtértek és igazakká lettek Isten előtt. Az ige hatására megváltozott a gondolkozásmódjuk, megváltozott értelmük is hit által. Nem fordítva történt, hogy az Emberfia lett volna bűnössé, és elleste volna a bűnösök szokásait. Mert ő a jó Pásztor, és nem egy a juhok közül.
A Pásztornak fontos az egy elveszett juh, ott hagyja miatta az akolban a többit. Maga megy utána, mert értéket lát benne. Elveszett ugyan, de értékes. Érdemes keresni, egészen addig, amíg megtalálja. Minket is személyesen így keresett meg a jó Pásztor.
A megtalált lelket a Megváltó örömében a vállára veszi, és a többi közé, a gyülekezetbe viszi. Örömét fejezi ki az Úr a szentjei és barátai előtt, mert megtalálta az elveszettet. Igen, Isten örül. Vajon Isten öröme nekünk örömre, vagy közönyre ad alkalmat?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

Szavaid alapján ítéltetsz el

– Mt 12:33-37

Tulajdonképpen egy nagyon egyszerű képletet mond el az Úr Jézus, nem kell sokat filozofálni, hogy megértsük. A rossz fa rossz gyümölcsöt terem, a jó fa jó gyümölcsöt. Vagy legyetek jó fák, amelyek jó gyümölcsöt teremnek, vagy rossz fák, amelyek rossz gyümölcsöt teremnek! Ha az ember szíve gonosz, nem lehet azt várni, hogy valami jó jöjjön abból elő, tehát ahhoz, hogy valami jó jöjjön elő, ahhoz meg kell változni a szívnek. Néha könnyelműen kiejtünk szavakat, amelyek kétértelműek, hivalkodók, dicsekedők, nem gondolva arra, hogy az ítélet napján mindenikről számot kell majd adnunk.
Beszédünk sok mindent elárul rólunk, mert a beszédünk után ítéltetünk hamisnak vagy igaznak. A fa és a gyümölcs szorosan összetartozik, beszédünk és életünk is szorosan összetartozik, mert a szív teljességéből szól a száj. Amikor megnyitjuk ajkunkat beszédre, akkor vizsgázunk is, könnyen felismerhető a szív elrejtett embere. Legyen bensőnk Istentől átformálva, hogy onnan belülről csak jó származhasson. Beszédben is, magaviseletben is tükröződjön bensőnk valódi jósága.

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.