– Ef 4:1-16
Jézus, főpapi imádságában, több ízben is imádkozik a tanítványok egységéért. Ennek az egységnek a mintája Jézus és az Atya közössége, ami tökéletes egység: „én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”(Jn 17:23). Ennek megvalósulásától, vagy kudarcától függ az evangélium jövője.
Ezért az egységért nemcsak imádkozni kell, hanem tenni is! Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel „viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével!”(Ef 4:2-3). Hogy Isten üdvterve valóság-e a keresztyének életében, az meglátszik a másokkal való viszonyukban. Ennek fő ismertetője az egység.
Az egység felé haladunk, ha utunk az alázatosság, indulatunk a szelídség és türelem. A másikban testvéremet látom, akivel egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével együtt növekedünk fel szeretetben. Ha ez nem így van, ne hibáztass mást, hanem alázkodj meg, keresd testvéredet, békülj meg, kezdjetek Isten akarata szerint újat!
Nagy István
Örököstársak Lélek által
– Róm 8:14-17
Mai áhítatunkban lehetőségünk van tovább elmélkedni a Római levél 8. része felett. A most olvasott igeszakasz arról szól, hogy milyen következményei vannak annak, ha valaki kapja Isten Szentlelkét.
Milyen csodálatos, hogy Isten nemcsak igazzá nyilvánít bennünket, akik az Ő egyszülött Fiában hiszünk, hanem belénk helyezi az Ő Lelkét. Nemcsak körülvesz bennünket Krisztus és megvéd minden sátáni támadástól, hanem belép az életünkbe, és belülről hajt végre valóságos változást bennünk. Megtisztít, újjáteremt, megváltoztat. Szabaddá tesz sok mindentől, amitől korábban nem voltunk szabadok: megszabadít bűneink rabszolgaságából, a különböző megkötözöttségektől és kényszergondolatoktól.
Másodsorban nemcsak felszabadít a Lélek, hanem biztosít afelől, hogy Isten a fiaivá fogadott bennünket. Ezért kiálthatjuk a fiúság Lelke által, hogy „Abbá, Atya!” Végül pedig világossá teszi számunkra, hogy örökösei vagyunk Istennek, és örököstársai Krisztusnak. Nem azért, mert megérdemeltük volna, vagy, mert megdolgoztunk érte. Egyedül kegyelemből. Adjunk ma hálát érte!
Horváth Ferenc
