2017. január 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma nem a pillanatnyi belátástól függ

– Mk 1:40-45

Betegsége miatt a leprásnak megközelítenie sem lett volna szabad Jézust. A törvény szerint (3Móz 13) óvnia kellett volna saját magától az embereket, így kiáltva: „Tisztátalan, tisztátalan!” Ő mégis páratlan bizalommal Jézushoz jön. Kérése inkább hitvallás, mint imádság. Tanuljuk meg, hogy minden nehéz és lehetetlennek tűnő életkörülményünket felülírja Megváltónk hatalma. Legyünk készek akaratára bízni életünket, hiszen irányítása alatt vannak napjaink és dolgaink (Jak 4:14-16).
Jézus megszánta és meggyógyította a beteg leprást, de meglepő, hogy a megtisztult ember nem fogadott szót Jézusnak. Teljesen az ellenkezőjét tette annak, amit Jézus neki mondott. Engedetlensége lefékezte Jézus missziós szolgálatát, aki kénytelen volt a városon kívül maradni és ott foglalkozni az emberekkel.
Hogyan tudnád még jobban jelét adni Isten hatalmában való bizalmadnak? Mikor a legnehezebb elfogadnod Isten akaratát? Volt-e már fontosabb számodra Isten ajándéka, mint az ő parancsának való engedelmesség?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Ne legyetek felemás igában

– 2Kor 6:14-7:1

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból...” (Jn 17:15). Az Úr Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy különítse el tanítványait a többi embertől. Az ilyen törekvéssel nem értünk egyet. Krisztus tanítványa lenni és azzá tenni valakit, kapcsolatot feltételez.
Emberi kapcsolatainkat ápolnunk kell, de azok mélysége és mibenléte kérdéseket vet fel. A házastársi kapcsolat a legszorosabb. Ha az egyik hívő, a másik hitetlen, nehéz egy irányba húzni az élet igáját. Az Úr bölcsé teheti azokat, akik ebbe az élethelyzetbe kerültek, amikor hitre jutottak. A legjobb baráti kapcsolat is hívő és hitetlen között korlátokba ütközik. A hívő ember egyik kísértése, hogy újra azonosuljon nem hívő embertársával.
Mit írt Pál? Egy sor kérdést találtunk (14-16. v.), amelyekre a válasz: Semmi köze! Például: Krisztusnak semmi köze nincs Béliallal. Béliál „a Sátán késői zsidó megnevezése.” A hívő identitásunkat meg kell őriznünk: Isten élő temploma, az Ő népe vagyunk (16. v.), akiket gyermekeivé fogadott (18. v.). Mindez a megtiszteltetés arra biztat, hogy tisztítsuk meg életünket (7:1). Ma mitől kell megtisztulnod?

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.