2017. január 21., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten országa felülmúl mindent

– Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32

Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult. A Názáreti nem szított vitát, nem kiáltozott, és hangját nem hallatta az utcákon (Mt 12:19). A népszerűséget nem kereste, amikor királlyá akarták tenni, elvonult a hegyek oltalmába, hogy egyedül legyen (Jn 6:15). Családjával nem dicsekedhetett, oklevelei nem voltak. Falujának zsinagógájában csak úgy ismerték, mint az ács fiát (Mt 13:54).
Az Isten országa a betlehemi jászolban kezdődött. Megaláztatásból és szegénységből lett naggyá. Isten erőkkel, csodákkal és jelekkel igazolta Fiát a nép előtt (ApCsel 2:22). Mindenek fölé magasztalta, és mindennél nagyobb nevet adott neki, melyre minden térd meghajol (Fil 2:9-10).
Napjainkban is úgy tűnhet, hogy Isten népeként kicsik vagyunk és jelentéktelenek, de félelemre nincs okunk! Az Atyának úgy tetszett, hogy nekünk adja az országot (Lk 12:32). Kiválasztotta magának a világ szemében bolondokat és erőtleneket, hogy megszégyenítse a világ bölcseit és erőseit (1Kor 51:27).
Milyen akadályai vannak Isten országa növekedésének? Hogyan bátorít kitartásra ez a példázat?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Az Úr arca a gonoszok ellen fordul

– 1Pt 3:8-12

Mint hívők szoktuk kérni, hogy Isten „ragyogtassa ránk orcáját” (Zsolt 67:2). Mert van olyan is, amikor az Úr „eltakarja arcát” (10:11), vagy „arca a gonoszt cselekvők ellen fordul” (12. v.) Isten tekintete áldást vagy ítéletet jelent számodra? „Az Úr szeme az igazakon van...” (12. v.), mint a szülő szeme, aki vigyáz és figyel, mire van szüksége gyermekének. Örvendeztesd meg szerető Atyádat azzal, hogy akarata szerint cselekszel!
Igeszakaszunk tökéletesen összefoglalja a hét esti elmélkedéseit. Milyen legyen a hívő, ha egymás elleni harcról van szó (társadalomban, családban, gyülekezetben)? Figyelmesen olvassuk el újra az igeverseket! (8-9. v.). Isten arra hívott el minket, hogy áldást mondjunk, és az Úr áldását kívánjuk egymásra. A konfliktus meg fog oldódni: 1. Ha a testvérharcban az egyik fél elkezd a másik félre őszinte áldást mondani. 2. Ha az egyik fél megérti, hogy addig nem jönnek el a várva várt örömteljes napok, ameddig rosszindulattal beszél (10. v.). 3. Ha az egyik fél elkezd újra jót tenni és bármit, ami helyreállíthatja a békességet (11. v.). Imádkozzunk hívőkhöz illő viselkedésért a konfliktushelyzetekben!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)