2017. január 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus hív, hogy elküldhessen

– Mk 3:13-19; Kulcsige Mk 3:13

A kimerítő lelki munka végeztével Jézus felment a hegyre imádkozni és virrasztani (Lk 6:12). Megpihenni Isten szolgálatában csak imádkozva lehet! Lazítani nem szabad, mert az „ordító oroszlán” szertejár, keres (1Pét 5:8). Imádkozni kell, mert imában nyerünk alázatot a győzelmek után, és buzgó könyörgésekben kapunk erőt, hogy felálljunk bukásainkból (Mik7:8).
Az Atyával töltött csendes éjszaka után Jézus magához hívta, „akiket akart”. Egy nagyobb tanítványi csoportra gondolhatunk, akikből a Mester kiválasztotta a tizenkettőt. Hívása erőteljes volt, kiválasztása szuverén. Név szerint kaptak a tanítványok elhívást az apostolságra. Hasonlóan az egykori 12 izraelita kémhez, akik felderíteni mentek Kánaán földjét (4Móz 13:2), a tanítványok is küldetést kaptak, de egy másik ország érdekében. Ők Isten országának követei lettek. Hatalmat kaptak az ellenség felett. Igét tanultak, mely életváltoztató örömüzenet lett az emberek számára.
Mózes lángoló, de el nem égő bokorban találkozott a szolgáltra megbízó „Vagyok” Istennel. Sámuel éjszakának idején hallotta meg Isten hangját, aki kijelentést adott a jövőről. Ézsaiás a templomban látta meg Isten dicsőségét, és ajánlotta fel életét Isten szolgálatára.
Te hogyan találkoztál Istennel? Tudod-e, hogy mire hívott el az Úr? Hogyan segít az imádságban való megpihenés a lelki szolgálatban?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Az irigység okot keres

– Dán 6:1-10 (2-11 Károli ford.)

Dáriusz király három főkormányzót rendelt országa vezetésére, az egyik Dániel volt. Ő kiemelkedett mind közül és „ezért a király őt akarta az egész országa élére állítani” (4. v.). Irigyei mindenféle ürügyet keresve megpróbálták bevádolni Dánielt a királynál. Végül olyan rendeletet írattak alá a királlyal, ami az imádkozást megtiltva, Dánielt törvénysértőnek tüntette fel. Ha valaki megszegi a király rendeletét, az oroszlánok szaggassák szét! – mondták.
Dániel az egyik példája annak, hogy lehetséges olyan életet élni, amelyik nem okoz botránkozást. Hibát akartak találni munkájában (5. v.). Keresték a kifogásolni valót személyével kapcsolatosan is. Találtak? Végül istenfélő hitében sem találtak gyengeséget. Dániel inkább az életét áldozta volna fel, mint kapcsolatát Istennel. Irigyeink mit találhatnak nálunk?
Ha pedig ravaszsággal okot kovácsolnak, hogy megszégyenítsenek, bemocskoljanak, megvádoljanak, jusson eszedbe Dániel, aki nem adta fel, mert hitte, hogy Isten még az oroszlánok száját is be tudja zárni ott a veremben. Ő onnan élve kikerült, irigyei még a verem fenekét sem érték el, az oroszlánok „máris megragadták őket” (24. v.).

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.