2017. február 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Só és békesség

– Mk 9:49-50

Az Úr második visszajövetele nem olyan lesz, mint az első. Amikor a próféták és az apostolok leírást adnak az Emberfia megjelenéséről, akkor szemét a tűz lángjához, lábát a kemencében izzó aranyérchez hasonlítják (Dán 10:6, Jel 1:14-15). Tekintete olyan lesz, hogy eltűnik előle a föld és az ég (Jel 20:11). Pál apostol azt írja, hogy Jézus tűzben jelenik meg, és a tűz mindenkit, és mindenkinek a munkáját megpróbálja. Ettől a tűztől senki nem lesz mentes. Némelyeknek ez a tűz áldás lesz, Isten dicsőségének kisugárzása, másoknak viszont ítélet, amikor Jézus szentsége felperzseli a bűnös lelkeket. „Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!” (2Péter 3:11-12)
Van-e benned só, ami megtart az utolsó napon?
Isten Szentlelke naponta tisztogatja életed?
Kapcsolataid és cselekedeteid is sóval fűszerezettek? Csak az marad meg, amit a lelki só tartósít!

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Megtapasztalt gondviselés

– Zsoltár145:14-21

Isten gondoskodik rólunk, és nekünk a gondviseléshez méltóan kell élnünk életünket. Ő fizikailag eltart bennünket, mindnyájunkat. Ad ételt, ruhát, munkát, és mindent „ami az életre való” (2 Pt1:3). Köszönjük meg ma is a gondviselést! De ő lelkileg is gondunkat viseli, nem hagy el. Megad mindent, ami a kegyességre is szükséges (2Pt1:3). Ha elesett valaki vagy elgörnyedt, ő fölegyenesíti és támogatja (14. v.). Hadd tapasztaljuk meg ezt is!
Hogyan teszi ezt, milyen lelki állapotra kell jutnom, hogy ezt tegye örömmel? Mert ő mindenkivel jót tesz, napsütést és esőt ad jókra és gonoszokra egyaránt (Mt5:45). Kell vágyakoznom utána, kérnem tőle a mindennapi kenyeret, istenfélő életet kell élnem, szeretnem kell őt teljes szívemből, szent és tiszta életet kell élnem, dicsérnem kell őt állandóan.
Neki nem kötelessége minket, embereket ellátni. Ő ezt teszi, mert szeret bennünket. Sokszor szomorúan visel gondot rólunk, de igyekezzünk arra, hogy végezhesse örömmel! Ez tőlem függ a mai napon. Hadd viseljen gondot rólam ma örömmel, hadd lelje kedvét bennem!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?