2017. február 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Nem maradhatott titokban

– Mk 7:24-30

Jézus mind Izráelben, mind a pogány településeken egyre ismertebbé lett, úgyannyira, hogy sehol sem maradhatott titokban megjelenése. A sziroföníciai asszony meghallva, hogy Jézus vidékükön jár, azzal a kéréssel borult elébe, hogy leányát szabadítsa ki az ördög karmaiból. Meglepő az asszony leánya problémáját illető őszintesége. Leírhatatlan kegyelemnek tartom, hogy mind saját, mind gyermekeink problémáival Jézus elé járulhatunk. Nem adta fel akkor sem, amikor a tanítványok szabadulni akartak tőle (Mt 15:23). Jézusnak a fiak kenyerével kapcsolatos válasza sem téríthette el eredeti szándékától. Szívbe markoló és hitből fakadó szavai Jézust arra késztették, hogy ez asszonnyal és leányával az Élet kenyerét ossza meg.
Őszintesége, kitartása, alázata, hite, Jézus szavaira adott válasza példaértékű és követésre méltó.
Mi akadályoz abban, hogy őszinte légy családtagjaid problémái láttán?
Mit teszel, ha Jézus és követői nem úgy reagálnak bajodra, ahogy azt elvárnád?
Hitedet látva, mondhatná e Jézus neked is: Legyen akaratod szerint?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Salamon álomlátása Gibeonban

– 1Kir 3:3-15

Salamon álomlátásában Isten csodás beavatkozását látjuk. „Sokféleképpen szólt Ő hajdan” az övéihez. Képes szívünkhöz szólni tudatalatti állapotunkban is. - Boldog, aki álmában is imádkozik, közösségben van Istennel.
Salamon megfontolt bel- és külpolitikai intézkedései után bevallja Isten előtt, hogy tudatlan kisgyermek, nem képes önerejéből a kormányzói hivatás betöltésére. - Bölcs az, aki belátja, hogy nincs bölcsessége, s Istenhez folyamodik érte. Bölcs az, aki Istentől kapott hivatását komolyan veszi: ébren is, álmában is ez foglalkoztatja, Isten kegyelmét kérve a teljesítésére (Jak 1:5).
Salamon imája máris bölcsességből fakadt: hiszen Istenre utaltságának felismerése, alázata már a bölcsesség kezdete. Imáját Isten iránti hála, tisztelet, szeretet, bizalom és szabadság jellemzi. A nagyszerű lehetőség nem szédíti el, hanem alázatosan elbeszélget Istennel. - Hangoljuk szívünket mi is imára: Uram, nemcsak áldásodat vágyom, hanem Téged! Vezesd és szenteld meg gondolataimat, döntéseimet! Tégy bölccsé engem a te igéd szerint, a rám bízott feladatok végzésére! „Tégy Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet”( HH. 715.)

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.