2017. február 16., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A házasság Isten ajándéka

– Mt 19:1-12; Textus: Mt 19:6

A házasság nem csupán egy férfi és egy nő együttélését, hanem eggyé válását jelenti. Ez az egység hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ami jellemzi a Krisztus és az Egyház kapcsolatát is.
Ha az egység minden területen megvalósul, kiteljesedettnek és boldognak érzik magukat a felek. Viszont, ha az egység csorbát szenved, akkor rabságnak érezhetik a házas életet.
Rabságként élhetik meg a házasságot azok:
1. akik nem tanultak meg elszakadni: szülőktől, bűnös kapcsolatoktól, szokásoktól,
2. akik nem tanultak meg ragaszkodni egymáshoz. A házasság első évei is kritikusak lehetnek azoknak, akik az első konfliktushelyzetekben nem a ragaszkodást, hanem a szétválást keresik.
3. akiknek az elsődleges vágyuk nem az eggyé válás, hanem az önmegvalósítás. Az ember a társában hamarabb észreveszi a hibákat, mint saját magában. Aki boldog házaséletet szeretne élni, tartson önvizsgálatot: biztosan nem önző és nem kemény a szíve társával szemben?
Hogyan kell egészségesen elszakadni a szülőktől?
Mit jelent az, hogy ragaszkodom a társamhoz minden helyzetben?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

A bátor bizonyságtevés jutalma

– Dán 2:47-49

A hűséges bizonyságtevésnek vannak örökkévaló áldásai, de földi következményei is. Dániel életét ismerjük, benne láthatjuk, milyen komolyan követte Istent, és hogy az ilyeneket Isten megjutalmazza. Hogyan?
Úgy, hogy azok, akiknek bizonyságot teszünk, elismerik Isten nagyságát. Rájönnek, hogy Isten létezik, meghallgatja az imádságot, beavatkozik emberek életébe és a közügyekbe is. Nem biztos, hogy megtérnek, de egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz.
Az Isten jelenlétét és segítségét látják az életünkben. Akik addig lenéztek hitünk miatt, azok most mellénk állnak, mert látják, hogy Isten velünk van.
Talán még társadalmi előrejutást és anyagi előnyöket is kaphatunk, ajándékokat, amiket nem érdemelünk meg, de szolgálhatunk azokkal is Istenünknek. Dániel így jó bizonyság lett: egy rabból miniszterelnök lett, lenézett rabszolgából nagyra becsült elöljáró, szegény sorsú emberből gazdag és elismert.
Már az nagy ajándék, hogy lehetősége van másokon segíteni. Testvérein, akik mellette voltak a szükségben, most alkalma van segíteni, és ez is Istentől van.

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?