Igehely: Ézs 1:10-20; Kulcsige: Ézs 1:18 „Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vérvörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.”
Az Úr igéjét, tanítását olvastuk az igében. Nem emberi, törvényeskedő vélekedést! Ézsaiás korában is a választott nép gyakorlatában szemkápráztatóan zajlottak a vallási ünnepek, hozták a sok véres áldozatot, égőáldozatot, ami Isten szemében mind hazug áldozatnak bizonyult. Tömegek tolongtak a templom udvarában. Közben pedig úgy éltek vezetőikkel együtt, mint Sodoma és Gomora népe. Az Úr felé nyújtották kezüket, de nem lelküket, szívüket, amikor imádkoztak. Az Örökkévaló betelt utálattal istentiszteleteik iránt. Nem nézheti együtt a bűnt és ünneplést! Ilyenkor nem tehet mást, mint eltakarni szemét népe elől, és nem hallja meg imádságaikat, amiket prózában vagy énekekben tártak elébe. És még egyet: kiutat mutatni. Az utóbbi felhívások formájában hangzott el: „Mossátok tisztára magatokat! … Ne tegyetek többé rosszat! … Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót!” Ki meri azt állítani napjainkban, hogy nem tud erőszakoskodásokról?! Gyakorlatilag a kiút eleje egy per, vita Istennel. Ha belátjuk bűneink rútságát, szennyességét, ha elfogadjuk az egyetlen igaz Bíró rájuk kimondott ítéletét, ha elfogadjuk kegyelmének megtisztító és megszentelő munkáját, áldott és teljes életünk lesz. Máskülönben le kell aratnunk, amit vetettünk. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6:23).
Mi Isten véleménye a mi istentiszteleteinkről? Mikor tisztultunk meg szellemben utoljára?
dr. Vass Gergely
Fegyelmezés vagy kényeztetés
Igehely: Péld 29:17-21
A gyermeket nem kényeztetni, hanem fegyelmezni kell. Erre azért van szükség, mert bűnös természettel született. Persze, a modern pszichológia ennek az ellenkezőjét állítja, ezért tiltja a fegyelmezést is. Azonban ez később fájdalmat és szégyent okoz a szülőknek. Aki kicsi korban nem tudta fegyelmezni gyermekét, az nagyobb korban már nem lesz képes rá. „Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele.” (21. v.)
A Péld 22:6 ígérete szerint a helyesen nevelt gyermek öregkorára sem fog eltérni a megtanult helyes úttól. Megfelelő fegyelmezéssel gyermek lelkét a pokoltól menthetjük meg (Péld 23:13-14). A fegyelmezést idejében kell elkezdeni, a kölcsönös tisztelettel jegyében, megfontoltan és nem indulatosan, céltudatosan és következetesen, megfelelő eszközöket használva, az örökkévalóságra nevelve. Az ige szigorúbb eszközöket is javasol (Péld 23:13-14, 24; 29:15), de az agresszivitást és erőszakot nem lehet igazolni. A szeretetnek kell a fő motiváló erőnek maradnia. Ha kényeztetés helyett ilyen nevelés történik, akkor a gyermek megtanulja, hogy a közösen felállított szabályokat be kell tartani, és a tetteinek mindig következménye van.
dr. Borzási István
